If today was Your last day - LadyNoir novella

If today was Your last day

  _____________________  

Nem vállalok felelősséget

Lucia xoxo 

  _____________________  

  If today was Your last day 

 

Az osztályban csend van, ahogy belépek. Mindenki a könyve fölé görnyed, jegyzetel, nem úgy, mint általában. Mrs. Bustier is a könyve fölé hajol, az ajtó csukódására azonban felnéz. Próbálok kiagyalni valamit, mielőtt megkérdezné, miért késtem. Kivételesen nem a vidám és ragyogó türkiz szemek néznek rám, hanem megtört zöldek. A tanárnő nem szól egy szót sem, ezért leülök a helyemre Alya mellé.

– Hé, mi történt a tanárnővel? – kérdem a nagyban jegyzetelő barátnőmet. Némán megrázza a fejét, de valamit leír a papírra, amit nekem címez. Nem tudjuk. Ismét a harmincas éveit járó nőre nézek. Szomorúnak és összetörtnek tűnik, a szeme alatt fekete karikák húzódnak, ami alvatlanságra utal. Ő is rám néz, majd ismét le. Tudom, hogy valami nem stimmel, de nincs időm ezzel foglalkozni, mert le vagyok maradva a jegyzetelésben.

Nem is figyelek oda, hogy mit írok, a toll hegye magától siklik a papíromon. Szeretnék beszélgetni Alyával, de amikor kinyitom a számat, leint, és a tanárnőre mutogat. Így csendben telik az óra, csak a az tollak kattogása hallatszik a teremben. Úgy tűnik ez senkinek sem gyanús.

– Rendben. Az órának vége – töri meg a csendet Mrs. Bustier gyenge hangja. Feláll az asztala mögött, közben az ajtóra mutat, hogy távozzunk. Becsukom a füzetet, majd a barátnőm jobb oldalán elhagyom a termet. Az udvaron sehol senki, ami nem meglepő, mivel tíz perc van hátra még az órából. Mindannyian a betonozott udvar egyik sarkában állunk meg, és a tanárnő állapotán kezdünk agyalni.

– Valami nincs rendben! A tanárnő mindig mosolyogva magyaráz az órán! – kezdem az érvelést, ami mindenkiből helyeslő bólogatást vált ki. Majdnem mindenkit.

– Láttátok a haját? Ha az enyém lenne ilyen, én is letört lennék – vág közbe Chloé, közben a manikűrét nézegetve. Egy morgás szakad ki a számon.

– Ez nem vicces, Chloé! Ha ilyen állapotban van, abból még baj is lehet! – felelem hevesen. A reakcióm meglep pár embert, de nem tudom magam ennek a libának a nemtörődömségén türtőztetni magam. Az emberek még nem jöttek rá, hogy mégis hogyan kerülhetnek egy Akuma hatása alá, szóval, ha én tudom, akkor valami mást is titkolom még, amit nem mondhatok el.

– Marinette, mindig próbálsz irányítgatni, de itt nem te vagy a vezér! Főleg amilyen szerencsétlen vagy! – nevet fel idegesítően a szőkeség.

– Chloé, Marinette-nek igaza van! – szakítja félbe a nevetést Adrien hangja. A szívem egy picit hevesebben ver, részben Adrien miatt. Természetesen.

– Ugyan, hisz mindent elront! – hadakozik Chloé durcás arccal, ami hasonlít egy ötévesre.

– Viszont ő még nem volt megszállva, mint mi. Szóval nagy valószínűséggel erősek és stabilak az érzelmei – magyarázkodik Max. Elkezd számokról, meg statisztikáról beszélni, mire kikapcsolok. Ritkán érteni, hogy mit mond.

– Jólvan-jólvan. Nos, Ms. Szerencsétlen, van ötleted? – grimaszol Chloé. Elkezdem a fejem törni, vajon miért ilyen a tanárnő, de nem jutok sokra.