Forever and Always [H.S. fanfic.]

1.fejezet

Hát ismét találkozunk

Nina szemszöge

Nem értem miért izgulok annyira, kapkodok itt össze-vissza. A szoba tele van dobálva a ruháimmal, az asztalom a pipere cuccokkal és valójában a táskámba kéne pakolnom, de pont azt nem találom.
Lehuppantam a kilenc kiló ruhára az ágyon, majd hátradőlve a plafont kezdtem kémlelni. Nagyokat sóhajtottam, hátha lelassul a szívverésem, ami már nem is tudom, hogy az új munka vagy a pakolás idegessége miatt van. Épp hogy kezdtem elfogadható tempóban lélegezni, mikor kopogtak.

-Gyere! -kiáltottam, de nem keltem fel az ágyról.

-Hát te így pakolsz? -nevetett anyu.

Félreértés ne essék, nem velem él, csak átjött pár napra segíteni készülődni. Plussz ő fogja gondozni a házamat, míg távol vagyok.

-Ki vagyok készülve! -ültem fel.

Anyu is leült mellém. Próbált figyelni, hogy ne gyűrje össze mégjobban a cuccaimat, de legyintettem egyet ezzel jelezve, hogy már úgy is késő nekik.

-Harry miatt? -mosolyodott el.

-Mi? -lepődtem meg. -Nem, nem dehogy. Az már régen volt.. -beszéltem össze-vissza.

-Hát akkor mi a baj? Már sokszor vettél részt ilyen hosszú munkában. -mondta, közben pedig neki állt hajtogani a ruháimat.

-De ez más.. Ezen a turnén több száz ember dolgozik együtt. Nehéz lesz megfelelni..

-De kicsim, az a lényeg, hogy a fiúknak tetszen. És ami Harryt illeti, őt már megnyerted hatodikban. -kuncogott a bőröndömbe.

Én csak megálltam és egy fél percig ilyen "ezmostkomolyanyu?" fejjel meredtem rá, mire megértette és váltott hangulatot.

-Ideje megbocsátanod neki Ni.. -suttogta, majd közelebb lépett hozzám.

Csak lehajtott fejjel álltam és néztem a padlót. Nem szóltam semmit, mint aki megnémult. Anyu teljesen beállt elém, majd egy nadrágot kidobva a kezemből megfogta azokat.

-Tudom, hogy nehéz, mert ő volt a legjobb barátod, de.. -mondta.

-Ő volt az egyetlen és utolsó barátom. Akire addig mindig számíthattam, az egyetlen támaszom és csak úgy itt hagyott! Valószínűleg én nem értem neki annyit, mint ő nekem... -zártam le a témát, majd folytattam a pakolást.

Ez a téma mindig is nehezen érintett. Mély nyomott hagyott bennem a távozása.
Anyu csak bólintott egy aprót, majd kiment.

Körülbelül még három óráig pakoltam, ezután ebédeltem és lefürödtem. Felvettem egy kék farmert és egy rózsaszín csipkés felsőt, majd egy halvány smink és egy a blúzommal azonos színű rózsaszín rúzst kentem fel. A hosszú barna hajamat leengedve hagytam, mert számomra ez a legkényelmesebb, majd késznek nyilvánítottam magam. Lementem, majd a taxiba bepakolva, még odafordultam anyuhoz.

-Ni.. -kezdte halkan.

-Ne! -állítottam meg.

Nem éri meg ismét elkezdeni egy vitát.

-Szeretlek anyu. Hamarosan hívlak! -pusziltam meg az arcát.

-Én is szeretlek! -ölelt meg, majd beszálltam.

Leadtam az útirányt a taxisnak, majd megindultam a hotel felé. Az első két nap a turné kezdete előtt egy hotelben fog megszállni mindenki, a fiúk is, ahol elvégezzük az első feladatokat, majd innen indul mindenki az első állomásra.