- Zavarok?
A kérdés hirtelen ért mindenkit a szobában. A támadóm azonnal elengedett és falfehér arccal megfordult, míg társa rémülten tartotta továbbra is fogva a hercegnőt. Szemeimmel kétségbeesetten kutattam a közbelépő kilétét.
- Ereszd el a lányt – Nicholas hideg hangjától libabőrös lettem.
Ösztönösen cselekedtem. Felpattantam majd ujjaimmal görcsösen Nicholas karjaiba kapaszkodtam miközben a szám némán tátogott. Éreztem, ahogy a lábaim megadják magukat, testem egyetlen porcikáját sem bírtam kontrollálni. A fiú karjai körém fonódtak és még időben kellő támaszt nyújtottak, ahhoz, hogy ne essek el. Az arcomat puha ruhájába temettem, míg a könnyeim megállíthatatlanul hullani kezdtek.
- Úgy emlékszem megegyeztünk, hogy nem nyúltok az áruhoz.
Megmerevedtem, ahogy felfogtam a szava jelentését. Végtelennek tűnő lassúsággal néztem fel a sötét hajú ifjúra, akinek az arca bosszúsnak tűnt. Az óvó szorításából fenyegető közelség vált, ám ahogy ellöktem volna magam, csupán még közelebb vont. Lassan végigsimított a fejemen, de a tekintetét a két férfin tartotta. Ismét reszketni kezdtem.
- Ugye... Te... - alig találtam a hangom – Nem tehetted...
- Shhh – az egyik ujját az ajkaimra helyezte – Sokkal jobban jársz, ha csendben maradsz.
A gyomrom felfordult a gondolatra, hogy ő állt Isabel elrablása mögött. A karjaim lassan és erőtlenül testem mellé hullottak.
- El ne ájulj nekem – Nick gyengéden megpaskolta az arcom.
- Főnök...
- Ki volt az? – hangja fenyegetően fojtotta bérencébe a szót.
Mivel azonban csak értetlen pillantásokat kapott válaszok helyett, még hevesebben folytatta.
- Azt kérdeztem, kinek a rohadt ötlete volt ez az egész?
- Főnök, mi csak...
Ismét felnéztem, és így a tekintetünk találkozott. Nicholas arca hidegen meredt rám, de szemei őszintén csillantak fel. Düh égett bennük.
Ebben a pillanatban csapódott ki az ajtó, és Medley hadnagy lépett be rajta. A szívem nagyot dobbant, szinte átütött a bordáim között. Reméltem, hogy végre tényleg segítség érkezik. A lány azonban kardja kivonása helyett, csak Nick mellé sétált, és erősen hátba vágta őt.
- Szép munka – jegyezte meg gúnyosan – De azt hiszem, beszélnünk kell a módszereidről – hangja bosszúsan csengett.
Nicholas csak megvonta a vállát rezzenéstelen arccal, majd egyszerűen leültetett engem a földre. A hadnagy eközben a két idegent fixírozta.
- Mihez kezdjünk veletek – sóhajtott fel és egyik kezével lazán hátravetette hosszú tincseit.
Mint végszóra, öt-hat katona tört be a helyiségbe. Villámgyorsan közrefogták az elkövetőket, én pedig csak értetlenül pislogtam. Alice ekkor megszorítva egyik kezem, leguggolt elém.
- Jól vagy? – hangjába elfojtott aggódás keveredett.
A vonásaim megmerevedtek, szemeimből pedig újra potyogni kezdtek a sós cseppek. A következő pillanatban a hadnagy erőteljesen magához ölelt.
- Ne aggódj semmi miatt.
Először nem értettem, miért tett ilyen váratlan dolgot. Hirtelen gesztusa ugyanakkor melegséget és nyugalmat árasztott, ami miatt nem akartam ellenkezni. Egy fiatal katona feltűnése szakította félbe a pillanatot.
ESTÁS LEYENDO
Where's my Knight
AventuraAudrey talpraesett lány, aki egyszerű udvarhölgyként nem álmodozik sokat. Azonban mikor az egész birodalmat fenyegeti veszély, senki sem vonhatja ki magát az udvari intrikából. De vajon megbízhat az őt körülvevőkben? Idővel mérlegelnie kell, hogy me...