Csak én és a tisza. Egymagunk vagyunk. Ketten elveszünk a semmi közepén.
Társas magány.
A tiszai magány megnyugtat. Szeretem a fákat. a Tiszánál minden más. a hold állása. A csillagok ragyogóbbak, a levegő tisztább és otthagyott szerelmektől ég.
Leszáll mellém egy sirály és csak néz. néz, s bámul mintha tudná ki vagyok. mintha, valaki küldte volna. Busz. Ezt mind a buszról.
leszáll egy szerény lány. Édesapja csókot nyom arcára. a lány mosolyog, de mégis szomorú.
Szomorúan hagyta el a buszt. így hagyom el a Tiszát.
könnyes szemmel, A fákat.
