Kihűlt ágyamban ott fekszik az otthagyott plüssmackó. S mikor félálmomban, szerelmes mámorban, ágyazom be otthagyott helyem, kora reggel. Ő csak néz. Bámul gomb szemeivel. S csak bámul. Bámul tova...mereng, s mereng abban, hogy még semmi sincs veszve. S lehet eközbe áttértünk az én gombszemem elveszett világába. Elveszett világába, mely nélküled üres, s elveszett.
