Until it hurts || Diabolik Lovers - Raito fanficc ||

Raito szemszögéből

Minden jól kezdődött,miután Bitch-Chan ide került. Megtanított engem milyen is az a szerelem...hiszen ez az én fejembe egész mást jelentett. A múltam régi sebeit talán Yui se tudta teljesen beforrasztani. De felettébb jobb mint eddig. Kinézek az ablakon,és látom,hogy kezd esteledni. Magam mellé nézek, és ott fekszik mellettem Bitch-chan. Szőke fürtjei össze-vissza állnak, arcának egy részét eltakarják. Rengeteg gondolat fut át az agyamon,talán most magamévá tehetem újra? Igen,megtehetném,de nem ez az első ami eszembe jut. Inkább egy csók,egy ölelés. Kezdem érteni milyen is ez az általa kreált szerelem. A múltam sötét árnya nem így fogalmazta meg. Szexelj még többet,még inkább kényeztesd, és ne kérdezz semmit hiszen semmihez nincs közöd - ezen az elven alapult az általam tanult szerelem kifejezés. Igaz kevesebb erőfeszítésembe is került de én cserébe nem kaptam semmit...! Csalódást,hátbadöfést kaptam,és mai napig az orrom alá dörgölik. Felülök az ágyon és előkotrom a tegnap levetett ruhákat. Felveszem a köntösöm, és a tükörhöz megyek, és bele nézek. Komor arckifejezéssel bámulom magamat,de nem sokkal később elvigyorodok,hiszen egy nekem tetsző dolgot vettem észre. A nyakamon volt egy harapás nyom. Nos igen, annyi történt,hogy miután Bitch-chanból kiöltük Azt a Nőt, átváltoztattam,megöltem a "drága szeretet" apámat, és láss csodát én vagyok a vámpírkirály! Mondjuk nem nagy cucc... Legalább is szerintem. Mindenki engem istenít,és úgy különösebb dolgom nincs. Ayato-kunnak és Reijinek ez nem nagyon tetszett... Sőt,egyiküknek se! De nem hiszem,hogy úgy nézek ki mint akit érdekel a dolog. Kimentem a szobából, és lementem a nappaliba,hagytam még Bitch-chant aludni. Azzal,hogy én lettem a király, egybe a családfő is,szóval akármit mondok itthon szent és sérthetetlen még Reijinek is. Sose voltam nagy hatalom mániás de ezt kifejezetten élveztem! Mondjuk nem volt kitűzött céljaim között hogy én legyek a vámpír király... Na de ha egyszer így alakult? Lent a nappaliba kényelembe helyeztem magam, és nekiálltam egy keresztrejtvénynek. Unalmamban szokásom megoldani párat. Olyan egyszerűek,nem értem az emberek mit nyafognak ezen. Ha unatkozok sok mindent csinálok. Például tanulok,zongorázok. Ezért se tartom kötelesnek magamat iskolába járni,dög unalmas. Hétvége volt, szóval nem volt este felhajtás az iskola miatt,így hát gondoltam elfoglalom magam. Miután végeztem a keresztrejtvénnyel ami szokásosan elég könnyű volt felmentem zongorához. Órákat ültem ott,és játszottam. Kiléptem a világból,elmerültem a gondolataimba. Talán 3-4 órát ülhettem ott mikor vérszagra lettem figyelmes. Felálltam, és kimentem. Láttam amint Ayato csapolja Bitch-chant. Enyhe undor és féltékenység kapott el ezt látván. Oda mentem.
- Ejnye ejnye Ayato-Kun nem bírod ki hogy ne nyúld le azt ami az enyém? - vigyorogtam szokásosan rá. A gúny szinte virított az arcomról. Ayato elengedte az elgyengült lányt,és elment. Átkaroltam Yuit,és visszavezettem a szobámba. Azonnal ledőlt az ágyra szótlanul,legyengülve. Oda hajoltam hozzá,de rám se nézett. Meglepett a reakciója,mintha haragudna rám...rossz érzés fogott el,ami nem igazán tetszett. A későbbi napokba Yui egyre jobban került,de nem értettem miért. Tudtam,szinte éreztem,hogy valamit titkol,de nem tudtam rájönni mit. Faggattam,figyeltem a reakcióit,akár vad a zsákmányt,de kivételesen nem tudtam bele látni a fejébe.
Pár napig próbáltam figyelmen kívül hagyni a dolgot azonban valami szemet szúrt nem is kicsit. Yui egyre távolságtartóbb volt,és egyre többet volt Ayatoval. Próbáltam figyelmen kívül hagyni de nem sikerült.
Egyik nap azokban kiborult a bili. Épp mentem fel a szobám irányába mikor megláttam Bitch-chant és Ayatot csókolózni. Megállt bennem az ütő és azt se tudtam mit csináljak. Mozdulni se bírtam csak álltam,és néztem, mint egy idióta. Végül erőt vettem magamon, és oda mentem.
- Nagy hibát követtetek el...
- Chh... én inkább megyek..- vágta rá Ayato aki el is tűnt. Ránéztem Yuira.
- Miért...miért nem mondtad el?
- Te se mondtál el néhány dolgot, akkor én miért legyek köteles? - válaszolta nemes egyszerűséggel,fapofával.
Erre nem feleltem semmit,csak eltűntem. A szobámba teleportáltam és ott voltam végig bezárkózva a gondolataimmal együtt. Nem bírtam felemèszteni azokat amiket láttam,és hallottam. A régi sebeim újra felhasadtak, újból összetőrtem,újra eltiport az,akit mindennél jobban szerettem....

THE END