Jungkook pov.
2 hónap. Már két hónapja nem beszélek életem szerelmével. Igen őrülten beleszerettem Youna-ba. De ő nem lehet belém szerelmes. Még ha barátok is lennénk akkor is veszélyessé válna az élete, nem hogy még járnánk is. Sajnos ez van ha az embert drogkereskedő volt. Igen szégyellem magam emiatt. De már felmondtam 2 éve és azóta keresnek engem és megfenyegettek, hogyha nem megyek vissza, megölik a barátaimat. De én nem mentem vissza és megölték a legjobb barátomat. Azóta nem nagyon beszélek az emberekkel sulin kívül. És barátnőm sem lehet emiatt, mert félek, hogy megölnék azok a mocskok. De nem bírom tovább, hogy ne szóljak hozzá Youna-hoz. Egyszerűen nem megy. Meg kell ezt beszélnem vele, hogy legyünk újra barátok. De el kell érnem, hogy ne szeressen belém és nagyon vigyázni fogok rá, hogy ne essen semmi baja. Mindig figyeltem őt suliban csak ő nem vette észre. Néha követtem is , hogy ne legyen semmi baja. Nagyon sajnálom, hogy folyton egyedül van.
Most csengettek ki az utolsó óráról, itt az esély, hogy beszéljek Youna-val.Youna pov.
Már 2 hónapja nem beszéltem vele. Néha éreztem magamon a pillantását, de semmi több.Nagyon fájt, hogy nem keresett, de megértem. Hiszen csúnya vagyok és még kövér is.Miért is gondoltam azt, hogy ebből lehet is valami. Az egész életem tönkre van vágva. Ez alatt a 2 hónap alatt nem sok minden történt velem. Csak suliba jártam és tanultam, ami a jegyeimen is meglátszik. Beth büszke rám, hogy ilyen okos és felelősségteljes lány vagyok aki mindig mosolyog. Csak valójában nem tudja , hogy éheztetem magam és belülről össze vagyok törve. De nem akarok a terhére lenni. Különben is mostanában nagyon fura. Sokat fogyott és a haja is hullik. Valamit eltitkol előlem, de ki fogom deríteni. És hát az apám. Az apám nem keresett engem aminek örültem, de rosszul is esett mert mégis csak az apám.
Éppen indultam volna ki a teremből mivel kicsengettek, de valaki elállta az utat. Ez a valaki Jungkook volt.
-Beszélhetnénk kérlek?-szólt hozzám lágy hangon. Aprót bólintottam és féltem, hogy mit fog mondani.
-Akkor menjünk ki a parkba mert itt túl sokan vannak.-biccentett a fejével az ajtó felé majd lassan megindult. Én némán követtem.
A parkban leültünk egy padra és a két perc kínos csendet ő törte meg.
-Nézd én nagyon sajnálom, hogy megakartalak csókolni, nem tudom mi ütött belém. Nem gondolkoztam.-gördült le egy könycsepp az arcán. Rosszul esett, hogy azt mondta felejtsük el.
-Nem haragszom.- mondtam mosolyogva , pedig belül sírtam.
-Újra barátok?-kérdezte és kitárta a kezét.
-Újra barátok!-mondtam meggyőzően majd megöleltem. Jól esett a közelsége, de tudtam, hogy ő nem érez irántam semmit sem. Elengedtük egymást, majd megszólaltam.
-Nekem sietnem kéne haza! Beth azt mondta, hogy akar velem beszélni ha hazaértem.- mondtam és közbe felálltam.
-Akkor hazakísérlek.-mondatán elmosolyogtam és együtt elindultunk hozzánk. Az út nem volt olyan hosszú, de nagyon jól éreztem magam. Sokat nevettünk együtt és Jungkook a kiskoráról beszélt. Egyszer kérte, hogy meséljek az én gyerekkoromról, de azt mondtam neki, hogy majd talán egyszer. Azt mégsem mondhatom neki, hogy az apám alkoholista és engem hibáztatott az anyám haláláért és folyton vert , ezért elszöktem Koreába a nénikémhez, ezért nem volt nagyon szép gyerekkorom.
Már a bejáratnál voltam mikor megölelt és arcon puszilt.
-Holnap találkozunk, vigyázz magadra!Szia.-köszönt el tőlem.
-Rendben, te is és szia.-mondtam és már el is indult. Benyitottam az ajtón és a nénikém vigyorgó képpel nézett rám.
-Odáig van érted és te is érte.-kacsintott. Megforgattam a szemeimet.
- Nem jövök be neki és nekem sem Jungkook. Csak barátok vagyunk.Amúgy miről akartál beszélni?-kérdeztem tőle.
-Persze persze. Most is tereled a témát. Na mindegy. Kérlek gyere üljünk le az asztalhoz.-húzott a konyhába vékony kezeivel. Kicsit megijedtem. Leültünk az asztalhoz.
-Youna mondanom kell valamit de nem tudom, hogy mondjam el.-mondta halk hangon.
-Mond már nem harapok.- bíztattam mosolyogva.
-Rákos vagyok.-gördült le egy könnycsepp az arcán. És akkor abban a pillanatban minden leesett. A hajhullás a kemoterápia hatása és a fogyás. Már én sem bírtam ki. Előtört belőlem a sírás. A nénikém odaszaladt hozzám és megölelt.
-Cshsss. Nyugodj meg. Ne sírj kérlek mert attól én is sírok!-mondta rekedt hangon Beth.
- Én nem akarlak elveszíteni. Szeretlek Beth!-mondtam zokogva.
-Én is szeretlek, de most erősnek kell lenned.-simogatta hátamat közben.
-Mennyi időd van még hátra?-tettem fel a szörnyű kérdést.
-3 hónap.-mondta nyugodtan nénikém.
Én meg jobban elkezdtem sírni. Nem tudtam megállni a lábamon. Nem halhat meg az egyetlen személy akire számíthattam egész életemben és aki most befogadott engem a lakásába. Nem lehet igaz. Ki kell jutnom valahogy innen. Levegő kell.
-Most elmegyek egyett sétálni. Ki kell szellőztetnem a fejem.-mondtam és kirohantam a házból. A parkig futottam és leültem arra a padra ahol Jungkook-al beszéltem a mai nap. Bárcsak itt lenne most velem. Küldtem neki egy üzenetet, hogy ha tud jöjjön ki a parkba. Egy 10 perc után valaki megszólított engem. Azt hittem Jungkook, de amikor felnéztem elszörnyedtem.
-Apa?-kérdeztem félve.
-Most azonnal hazajössz velem és ha ellenkezel addig verlek amíg mozogsz ribanc!-fenyegetett apám. Én elakartam futni, de lefogott.
-Engedj el!-kiabáltam de hiába. Befogta a számat és egy autó csomagtartója féle húzott. Közben láttam, hogy valaki fut felénk és a nevemet ordítja. Jungkook volt az. De elkésett. Rámcsukta a csomag tartó ajtaját az apám és elindult a kocsi. Már nem érdekelt semmi. Tudtam, hogy úgy is megöl. Csak feküdtem tovább a sötét autóban.Jungkook pov.
Éppen olvastam mikor jött egy üzenetem. Youna-tól.
Megörültem, hogy azt kérte menjek a parkba. Gyorsan elkészültem és már indultam is. Odaérve azt láttam, hogy egy férfi egy lányt tuszkol a csomagtartóba. Akkor esett le , hogy az Youna. Rohantam utána, hogy megmentsem, de késő volt. Már a kocsi elindult. Gyorsan felhívtam a rendőrséget és ők azt mondták hogy azzonal a keresésére indulnak. Én is akartam segíteni de már letették a telefont. Mindent elbasztam. Szegény lányt most elrabolták. Ez is az én hibám. Csak kérlek találják meg és a karjaimban tudhassam. Abba belehalnék ha valami baja esik. Csak tudjam meg ki az a szemétláda aki elmeri tőlem venni Youna-t és megölöm.
Ígérem megtalállak Youna!Hát ezt is elhoztam kis késéssel, de remélem tetszeni fog. A következő részt péntekre legkésőbb szombatra hozom. Addig is jó olvasást. Puszii.
YOU ARE READING
Sorry but I love you
Romance-Csak egy vágás az egész és megszabaldulhatnék mindentől-suttogtam magam elé. -Ne tedd kérlek!-hallottam egy férfi hangot mögülem, ezért megfordultam. Bár ne tettem volna. A szeme olyan szép volt ,hogy életem végéig bámulhattam volna. Az illető maga...