Sorry but I love you

21.rész Gyilkos vagyok

Sziasztok. Itt az ígért rész és bocsánat, hogy ilyen késő, de nem rég értem haza, úgyhogy csak most tudtam feltölteni. Remélem tetszik majd nektek. Jó olvasást!

Youna pov.
Kezdek magamhoz térni.Fáj a fejem. Sötét van. Kivagyok kötözve egy székhez. Nagyon félek. Próbálok segítségért kiáltani, de nem jön ki hang a torkomon. Kiszáradtam és fáradt is vagyok. Mikor már teljesen magamhoz tértem lépteket hallottam.Gyorsan becsuktam a szemem, nehogy megtudja, hogy már ébren vagyok. Kinyitódott az ajtó, majd elrablóm belépett a helységbe.
-Tudom, hogy ébren vagy ribanc.-vágta hozzam a szép jelzőt. Kinyitottam a szemem és lassan felé fordítottam a fejem. Elmosolyodtam aranyos mondatán.
-Ha ribanc lennék már nem Jungkook-kal lennék, nem gondolod?-nyögtem ki fájdalmasan és elvigyorodtam a végén.
-Bánom is én, nekem ribanc maradsz.-legyintett egyett, majd elővette a telefonját.-Ha jól számoltam, akkor a kis hős szerelmes 5 perc múlva megérkezik érted.-közölte a tényeket.
-Ha tudod, hogy eljön értem, akkor most miért nem viszel el messzebbre ahol nem talál rám?-tettem fel a kérdést mivel nem értettem mit akar.
-Édesem, én nem téged akarlak. Hanem Jungkook-ot akarom vissza a bandába. Te csak egy kellék vagy a játékhoz.-mosolyodott el mondata végén. Itt lett elegem és úgy megfejeltem, hogy nekem is fájt, de megérte. Majd mérgesen homlokához kapott ami kicsit vérzett is.
-Ezt nem kellett volna.-mondta rémisztő hangon és pofán baszott.Nagyon fájt. De ahoz képest semmi amit belülről érzek. Sajnos igaz amit mondott. Én csak egy kellék vagyok az ő kis játszmájukban. Ez így nem mehet tovább. Megfogom ölni Seun-t ha legközelebb lesz rá alkalmam. És akkor minden rendbe jön. Nemtudom eddig Jungkook miért nem tette meg. Gondolkodásomat gyors léptek zavarták meg.és valaki a nevemet kiáltotta. Seun is hallotta és elővett a zsebéből egy pisztolyt, mögém állt, majd a fejemhez tartotta. Ezután vártuk, hogy bejöjjenek az ajtón. Nem kellett sok idő, azonnal megjelent a barátom és a legjobb barátnőm. Megkönnyebbülten éreztem magam, hiába egy fegyvert tartottak épp a fejemhez. Örültem, hogy eljöttek értem.
-Azonnal tedd le a fegyvert.-parancsolta Jungkook elrablómnak.
-Miért hiszik azt az emberek, hogy ez bevállik?-röhögött magában.
-Nem ő kell neked, akkor őt hagyd békén. Inkább rám kéne most fognod azt a pisztolyt.-lépett közelebb barátom.
-Jungkook neee..-tiltakoztam, de közbeszóltak.
-Kuss. Igaza van.-emelete a fegyvert Jungkook-ra Seun. Ezt nem hagyhatom. Hirtelen szétrántottam a csuklómat, így elszakítva a kötelet. Majd úgy tettettem, mintha semmi sem történt volna. Eközben Seun közelebb lépett Jungkookhoz.
-Visszaszálsz a bandába?-kérdezte felemelve a hangját.
-Rohadj meg.-fintorodott el Jungkook, majd egy gyors mozdulattal kiverte Seun kezéből a pisztoly. Én kapva az alkalman, odasiettem a pisztolyhoz, felvettem és Every mellé álltam akinek  eltátogtam egy köszönömöt. Jungkook és Seun harcba keveredett. Túl közel voltak egymáshoz. Nem tudtam meghúzni a ravaszt. Remegett a kezem és féltem, hogy rossz embert lövök le. Majd Jungkook a falhoz lökte Seun-t.Itt az idő Youna. Megtudod csinálni. Ez csupán önvédelem. Egy mély levegő és katt.
Lelőttem.