Flares/Befejezett/

Hazugságok tengerében

Michelle

Azt hiszem akkor fogtam fel mi történt valójában amikor a panelház előtt parkoló mentő végébe ültettek és vizsgálni kezdtek. Jimmy-vel akartam maradni, és Ő sem akart elengedni engem, de elszakítottak minket egymástól. Őt éppen a rendőrök hallgatták ki, míg én már túlestem ezen a tortúrán. Kiderült, hogy a lövés amit Dereck megjelenése előtt hallottunk az Oliver-t érte. Jimmy ideges volt, gyakorlatilag majd felrobbant. Olivert már réges-régen elvitték egy másik mentővel, Jeremy-t és Jesse-t is rendőrök faggatták, bár Ők hívták ki a hatóságokat.

Jesse riasztotta Stacy-t, mikor volt egy lélegzetvételnyi ideje arra, hogy telefonáljon, így Ő már a kórházban várta a híreket Oliver-ről. A panelház összes lakója minket nézett az ablakokból és a teraszokról. Még azt a férfit is kiszúrtam akihez menekülést követően estem. Mindent elmondtam a zsaruknak, szóról szóra az igazságot.

Dereck két embere rengeteg vért vesztett, de Ők is túl élték, csak úgy mint Ő maga. A rendőrök ugyanis térden lőtték, miután az ajtóból látták, hogy pisztolyt szegez ismeretlenekre -na ezek voltunk mi Jimmy-vel. Sokáig alig bírtam elhinni azt ami velem történt, és még mindig eléggé nehezen megy. Csak ültem a mentőben és tűrtem, hogy a szemembe világítsanak, ami teljesen felesleges volt, mivel nem szenvedtem fejsérülést. A térdemből kiszedték a tükör szilánkjait, bár nem is éreztem, hogy a sebben lenne valami. Fel sem tűnt.

Aztán miután lefertőtlenítették és bekötötték a térdem meg a kezem, megnézték, hogy a gipszelt karommal minden rendben van e közölték, hogy hazamehetek. Felálltam és összefontam magam előtt a karjaimat. Kétségbeesett tekintettel kerestem Jimmy-t. Nem volt nehéz megtalálnom, háttal állt nekem és idegesen magyarázott a rendőröknek valamit. Mintha megérezte volna, hogy nézem hátrafordult és kék szemeivel végigmért. Azt nézte, hogy minden rendben van e velem. Aztán visszafordult, mondott pár szót a biztosuraknak majd megindult felém. A lábam, megmozdult és én is felé tartottam. Mikor elértük egymást szoros ölelésben forrtunk össze. Végre biztonságban éreztem magam vele, végre mintha minden a helyére került volna. Jimmy izmos karjai között egy új immár állandó otthonra leltem, és erre rájönni fantasztikus érzés volt. Jem egy hosszúra elnyújtott homlokpuszival fejezte ki aggodalmát és szeretetét felém.

-Rendben vagy Chell? -kérdezte rekedt hangon, míg én a nyakához bújtam és teljesen el szerettem volna tűnni a karjaiban.
-Igen -suttogtam, rajtunk kívül senki más nem hallotta azt amit beszéltünk, pedig jó páran nézték, hogy mi is történik.
-Menjünk haza -egyik kezét a derekamra csúsztatta, és finoman elhúzódott tőlem. A kezét még mindig rajtam tartva terelt a kocsija felé. Beszálltunk és ott úgy döntöttünk, hogy megvárjuk míg Jesse és Jeremy végeznek a tanúskodással. A kocsi motorja már járt, Jimmy egyik kezét a váltón a máikat pedig a kormányon tartotta.
-Oliver és Dereck testvérek -nyögte ki nehezen. Mélyet sóhajtva fordította felém a fejét egy pillanatra. Piros-kék villódzó fény világította az arcát, a haja a szemébe lógott, míg azok halálosan csillogtak. Tekintetében düh villant, de amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tűnt el.
-Testvérek -ismételtem és próbáltam felfogni. Túl sok volt, annyi mindent kellett a fejemben tartani, annyi mindenről kellett meggyőznöm magam, hogy igaz...
-Igen.

A tekintetünkkel követtük Jesse-t és Jeremy-t amint beszállnak a kocsiba. Jimmy ráadta a gyújtást, kinyújtotta a kezét és intett a testvéreinek. Jesse indult, mi pedig követtük. Jimmy az út során rengetegszer pillantott felém, de igazából nem tudtam mire vélni.

-Mi a baj? -kérdeztem összeráncolt szemöldökkel.
-Gondold át ezt a kérdést -mondta a fejét rázva és a váltón pihenő kezével végigsimított a karomon.
-Mi zavar most? -fogalmaztam át a dolgot.
-Amikor Dereck kijött a középső szobából csak egy nadrág volt rajta. Az öv pedig nem volt becsatolva. Tudni akarom, hogy elmondod e nekem, ha tett veled valamit -a hangja semleges volt, és ez tette ijesztővé. Nem dühös vagy kétségbeesett volt, hanem semleges.
-Nem tett velem semmit. Illetve csak akart -átkaroltam magam, és amennyire a biztonsági övtől tudtam felhúztam a térdem.- De behallatszottak hangok a szobába. Dereck előzőleg beadott nekem valamit. Megint. Arra emlékszem, hogy kezdtem elveszteni az eszméletem. Levette a pólóját, ki akarta csatolni az övét, de hangokat hallott ezért szitkozódva lemászott az ágyról és kiment.
-Majdnem megöltem -az ujjai elfehéredtek a kormányon, a száját szorosan összezárta és felém pillantott egy másodperc erejéig.
-De nem tetted meg -suttogtam.
Jimmy hitetlenül megrázta a fejét.