Flares/Befejezett/

Az a bizonyos valóság és egy halott szerelem

Sziasztok!:) Most előbb hozom a részt, ugyanis a szerdám eléggé sűrű lesz. Nagyon szépen köszönöm mindenki commentjét, nagyon nagyon nagyon jól estek:) ....és azt hiszem jobb, ha mindenki felkészül lelkileg. Ez a rész finoman szólva is durva   :D

Michelle

Egy széken ültem lekötözve egy számomra ismeretlen nappaliban. Dereck nem rég ráparancsolt pár emberére, hogy tegyenek az asztalhoz. Nem nagyon voltam akkor magamnál, beadott nekem valamit, de legalább gazdagodott pár lila folttal és fájó ponttal előtte.

-Egyél -mordult rám. Eloldozták az egyik kezem és egy villát dobtak elém, majd egy gőzölgő tál rizses ételt kaptam. Marha jó.
-Nem -mondtam és meg sem mozdultam. A kezemet hanyagul a villára ejtettem. Rátévedt a pillantásom, csak figyeltem a csuklómon lévő kötélnyomokat, melyek barázdás mintákat hagytak a bőrömön. A körmeim betöredeztek, mert Stacy-éknél a padlót karmolva próbáltam kiszabadítani magam, miközben kifelé vonszoltak a házból. Koszos voltam mert félúton kihajítottak a kocsiból mint valami kivert kutyát és kicsit elnáspángoltak, amiért nem tudtam szó nélkül, egy helyben tűrni azt, hogy éppen elrabolnak.
-Egyél! -kiáltotta fogcsikorgatva.
-Nem! -kiáltottam vissza neki, mire vicsorogva felállt és mellém sétált. Megfogta a villán pihenő kezemet, de arra nem számított, hogy megragadom a villát és a kezébe vájom. Felkiáltott és hátrébb ugrott tőlem. A villa nyomai meglátszottak a kezén és lassan vérezni is kezdett.
-Ringyó -sziszegte és hirtelen a tarkómhoz nyúlt, hátrarántotta a fejem és a villát felkapva a számba tömött pár falat rizst. Kapálóztam, rúgkapáltam, nem kell mondanom, hogy az ételből mindenhová jutott. Mikor elengedett köhögve köpdöstem a padlóra a kaját amitől majd megfulladtam.
-Egyél! -mutatott rá a tányéromra, én pedig engedelmeskedtem. Nem ez a megfelelő pillanat arra, hogy bunyózzak vele. Sok mindent kibírok, eléggé megedződtem az évek során, de megtanultam azt is, hogy ki kell várni a megfelelő pillanatot. Dereck visszaült az asztalhoz és folytatta a tevékenységet, amit eddig vagyis megszállottan bámult engem.
-Mit csinálsz, ha a szüleim keresni fognak? -kérdeztem. Kicsit elfintorodtam a tudatra, hogy Tom-ot is egy kalap alá vettem anyuval, de most még vele is szívesebben lennék mint ezzel a rohadékkal. Hogy féltem e? Az első pár pillanatban, igen. De most minden erőmmel csak arra tudtam koncentrálni, hogy kiszabaduljak innen.
-Azt mondom neki, hogy egy barátod vagyok és elvittelek nyaralni.
-Ennyire hiszékeny senki nem lehet. Ember, azt sem tudja ki vagy. Ha már elraboltál csinálhatnád alaposabban is.
-Mi van ha azt mondom, hogy már beszéltem vele, és belement? -kérdezte vigyorogva, ami sokkal inkább hasonlított arra, mint amikor egy kutya vicsorog.
-Kizárt! -kiáltottam.

Egy falatot tettem a számba és alaposan megrágtam. Fáradt voltam a szertől amit beadott nekem, kapart a torkom mert nem is olyan rég majd megfulladtam és ideges voltam mert azt szerettem volna, ha elenged, önszántából azonban nem fog.

Dereck győztes kis mosollyal az arcán figyelt továbbra is, nem akartam elhinni hogy anyu csak így belement ebbe, most azért imádkoztam, hogy elmondja Tom-nak aki dühöngve kezdjen keresni. Azonnal.

-Befejezted? -kérdezte, miután az utolsó falatot is magamba gyömöszöltem, bár étvágyam az nem volt, a gyomrom akkora lehetett mint egy golfabda. Bólintottam, mert nem akartam hozzászólni. Felállt az asztaltól és felém sétált. Leguggolt előttem és meglepően finom mozdulatokkal kötözte ki a kezemet, azt hittem szabad lehetek, de legnagyobb csalódottságomra újra összekötözte a kezeimet a hátam mögött. A felkaromat megfogva húzott fel a székről és vitt ki a nappaliból egy folyosóra, ahol ajtók sorakoztak. Öt volt összesen, és engem a középsőbe vitt. Kellemes hangulatú szoba volt, de az ablakok zárasak voltak, semmilyen éles tárgy nem volt itt, minden mintha arra lett volna kialakítva, hogy fogságban lévő embereket szállásoljanak el itt, mégis kellemesen érezzék magukat. Nem értettem, ez az egész annyira bizarr és fura volt, hogy a reakcióm csupán az összeráncolt szemöldököm volt.
-Na hogy tetszik? -kérdezte és vidáman, mintha nem is rabolt volna el, mintha csak látogatóban lennék itt, úgy viselkedett velem.
-Tényleg elvárod, hogy bármi tetsszen? Mi van ha azt mondom, hogy nem tetszik? Mi van ha azt akarom, hogy elengedj? Mi van ha nincs kedvem a hülye kis játékaidhoz Dereck? -kérdeztem fáradtan.
-Nem várom el, de jobban tennéd, ha hozzászoknál. Más választásod úgysincs.
-De van, mert Jimmy el fog jönni értem, és akkor azt kívánod majd, hogy bárcsak hozzám se szóltál volna, soha!
-Jimmy-nek most van nagyobb gondja is nálad édesem -mondta és lelökött az ágyra, mire én a matracon rugózva találtam meg az egyensúlyom. Ott ültem, Ő pedig vagy másfél méterre állhatott tőlem.
-Majd pont elhiszem azt amit mondasz.
-Jobban tennéd -rám kacsintott és egy kis műanyag széket húzott elém, amire ráült- ugyanis az enyém vagy mostantól. Elvesztetted a fogadást, velem kell lenned Michelle.
-Azt várhatod! -motyogtam.- Arra nem is gondolsz, hogy ha nem csalsz akkor nem vesztettem volna el azt a rohadt fogadást?!
-Tudod, nem beszéltünk meg semmit az ilyen dolgokról, így szabad volt a pálya, bármit tehettem.
-Vagy igazságosan is játszhattál volna, de tudtam, hogy úgyis csinálsz valamit, mert nem vagy sportszerű, és nem ismerlek, de tudom, hogy soha nem is voltál az -mondtam kőkeményen a szemébe, miközben a hátam mögött összekötött kezeimet próbáltam feszegetni. Hátha elenged az a rohadt kötés.
-Szeretlek Michelle -ejtette ki a száján ezt a két szót, én pedig mozdulatlanná merevedtem.
-Dereck, te nem tudod mi az a szerelem -jelentettem ki, miután nagy nehezen megtaláltam a hangom.
-Amikor megláttalak, már magam mellett akartalak tudni. Az embereimet küldtem rád, hogy figyeljenek meg, azt akartam, hogy Colmack megfélemlítsen és hozzám rohanj Jimmy helyett, azt hittem több eszed van Michelle. Egyik éjszaka bementem hozzád a kórházba és órákon keresztül figyeltelek ahogyan alszol, Jimmy-t is kikerültem aki a kibaszott rendelő várójában aludt.
-Te beteg vagy! -kiáltottam. Hogy hihette azt, hogy Colmack fenyegetései miatt majd hozzá megyek hogy megvédjen?! Hol itt a logika?! Az Ő "embere" fenyeget meg és majd hozzá szaladok, hogyne! Bár, Dereck viselkedésében talán nem kellene a logikát keresnem.
-Szerelmes vagyok beléd Michelle! Nem vagyok beteg, nem vagyok őrült! Szerelmes vagyok! -kiáltotta és a térdére támaszkodva hajolt felém.
-Ha annyira szeretsz, akkor az én javamat kellene nézed és el kellene engedned, hogy boldog lehessek azzal akivel akarok! -kiáltottam vissza neki.
-Az meg milyen klisé lenne? -kacagott a hasát fogva. -Te komolyan ebben reménykedsz? Figyelj, amit most mondok az már kőbe van vésve. Ez a történet nem úgy fog végződni, hogy visszaszaladsz Jimmy-hez. Velem maradsz, csakis VELEM -mondta és felállt a székről, majd otthagyott a szobában.