Ha nem lenne mindenhol szellemnek csúfolt lepedő a suliban és különböző plakátok meg dekoráció arról hogy ma mekkora "party" lesz a gimiseknek a suliban, azt is tudnám mondani hogy ugyanolyan volt reggel be menni mint mindig. Az öcsém reggel alapból azzal ébresztett hogy "Halloween van Aysha éééébredj!!!!" na de mindegy is. Ő még csak 7 éves, nagy kaland ez neki. Nekem, kevésbé. A Halloween nekem konkrétan semmit sem jelent. Beöltözni és csokit gyűjteni (már ahol lehet) úgy baromság ahogy van. A régi értelme meg egyenesen groteszk volt. Amerikában ezen az estén sokan szándékosan, viccből vagy egyszerű őrültségből kifolyólag kriptákban boncoltat állatokat, idéztek "szellemet" és végeztek mindenféle őrültséget emberek. Gondolom hogy jót szívhattak előtte vagy valami igen ütőset ihattak de ez akkor sem mentség arra a baromságra amit műveltek illetve művelnek. Erről is csak egy valami tud eszembe jutni...az a barom Milán. Igen, az exem aki történetesen pont ilyen idióta. Ha valakiből a suliból kinézek ilyesmit az ő. Vicces a hülyesége, egy darabig. De mikor komoly dolgok megbeszélését is el hülyéskedi az már nem oké. Sajnos ő csak ilyen tud lenni. Minden gondolattól mentesen, üres aggyal léptem be a suliba. Hemzsegett a züllésnek indult tiniktől akik ma tuti nálam is meg fognak fordulni. A franc se akar el menni erre a hülye partyra. Minek. Csak piát vedelő kamaszok. Végig tekintve a sulin semmi többet nem látok mint a hófehér falalkat, a szekrényeket, az embereket. Minden ugyanolyan, kivéve ezt a zavart ami a mai nap miatt van. Lassan el indulok az ajtóból a szekrényemhez. Ez a hely olyan mint egy állatkert...nem, inkább mint egy bolondok háza. És én, mint a legnagyobb idióta, megérkeztem. A szőke haj, zöld szem valamiért nagyon ritka ebben a suliban, így szinte névre ismerhetők itt a lányok. Nos, igen, én (és a nagy szám) is rá segítettünk erre a hírnévre. Ahogy végig vonulok érzem magamon a szemeket...úúú most mindenki engem nézz úúúú. Ahogy mindenki, én is inkább a jellegzetességeiről ismerem fel a szekrényemet, mintsem a számáról. Tele van firkálva és a jobb alsó oldalába valamiért egy csillag van bele vésve. Kinyitom és csalódottan érzékelem, hogy ma is rengeteg borzalmas órám lesz, még borzasztóbb tanárokkal. Csattanást hallok a szekrényem mellől és már le is játszódik a fejemben a következő jelenet. Nagy levegőt veszek és fel készülök a fekete haj zuhatagra és a hozzá tökéletesen passzoló sötét barna szemekre...ébredj Aysha ez csak egy barom.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Ayshhaaa, reggelt - nyújtja el a nevem majd mint aki felébredt előveszi a vicceskedő arcát.
- Miluuu, melyik elcseszett isten küldött ide hogy boldogíts? - vágom be a nyíltan megjátszott mosolyom hogy érzékelje, le kophat.
- természetesen, én - nyitja szét a kezeit mintha ez normális lenne.
- ó, szóval a legrosszabb - teszem a homlokomra a kezem, mert már most fáraszt.
- Béke van, csak kíváncsiak lennénk a te, mint kívülálló véleményére az intelligenciáról! - mosolyog gonoszan mintha most meg alázott volna
