A szemtanú ( VKook )

1.rész

Valószínűleg életem legrosszabb döntése volt azon az estén, azt a parkot választanom, hogy hazajussak fociedzésről.
   Ezalkalommal kivételesen sokáig tartott bent minket az edző. Fél tíz is lehetett már, mire az utolsókat rúgtuk a bőrrel. Teljesen ki voltam merülve a rengeteg szaladgálástól. Csoda, hogy a lábaimban volt annyi erő, hogy hazavigyenek. A pilláim alól is alig láttam ki. Szerencse, hogy nem zakóztam el semmiben.
   A jól megszokott úton haladtam a kellemesen hűs szellő által lengedező fák alatt. Nem siettem, nem volt miért, másnap úgy is hétvége – Gondoltam magamban.
   Pár perccel később egy hangosabb puffanásra, és egy halk nyögésre lettem figyelmes, mint akit nekilöknek valaminek. Közelebb osontam, és ekkor pillantottam meg őket. A hangok alapján azt gondoltam, hogy valakik összetűzésbe keveredtek, és egy kis bunyóval akarják lerendezni a dolgot. De sajnos tévedtem.
   Soha  nem féltem még annyira, mint akkor ott. Egyből nem éreztem magam olyan fáradtnak. Utólag örülök is, hogy nem csaptam zajt semmivel. A látványtól a lábaim szinte a földbe gyökereztek. Az egész "hangulaton" dobott még a telihold mindent látó fehérsége, plusz az az ismeretlen, talán velem egyidős fiú hátborzongató, gonosz nevetése, amit - furcsa mód kellemes, - mély hangján ejtett meg, miközben sátáni ábrázattal , és széles - szintén kibaszott ijesztő  - vigyorral az arcán készült kinyírni egy rohadt nagy késsel egy másik korunkbeli srácot. Világos haja kisé a szemébe lógott, de még így is látni lehetett bennük azt a vészjósló csillogást. Inkább a felém eső részét láttam többnyire, mivel a kerek égitestből áradó fény a fához szorított vékony alakra esett nagyrészt.
   Azokból a rémülettől hatalmasra nőtt szemekből semmi mást nem tudtam kivenni, csak a halálfélelmet, ami mellett apró könnycseppek is csillogtak. Az enyhén telt ajkak meg-meg remegtek, ahogy egy-két erőtlen könyörgés hagyta el őket. Viszont a mélyhangút egyáltalán nem hatotta meg semmi féle rimánkodás. Inkább élvezte, hogy így retteg tőle a másik.
   Időm sem volt behunyni a szemeim, vagy elfordulni, mert csak egy pillanat műve volt az egész momentum.

Hát, itt is lenne az első rész. Tudom, nem lett valami nagy cucc, és rövid is egy pöppet . De köszönöm, ha elolvastad 😊. Hamarosan hozom a kövi fejit ( ez de hülyén hangzik, no mid1 ) is.

by: ViolynceAdect