2.rész

259 34 2
                                        

Itt is lenne a következő rész. Tudom, ez sem lett valami hosszú, de remélem tetszeni fog nektek😀 További jó olvasást😄

Ahogy a penge éles fele átmetszette a vékony nyak hófehér bőrét, hogy a mélyvörös vér patakokban csörgedezzen végig az egész mellkason, ezzel befestve a ruha világos anyagát, szörnyebb volt, mint a legborzalmasabb rémálmom. Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy egy ilyen dolognak leszek szemtanúja.
    Az én szemeim ekkor váltak kb. kistányérnyi méretűből kerék nagyságúra. A számra kellett szorítanom a kezeim, hogy egy nyikkanást se adjak ki, különben talán én is holtan végeztem volna. A vastag törzsű tölgyfa az Égieknek hála teljesen eltakart, így nem láthattak meg. Gyorsan vissza is bújtam a védőpajzsom mögé, amint a félig elvérzett barna hajúnak volt még annyi ereje, hogy sötét, segélykérő íriszeit az enyémekbe fúrja, mielőtt teljesen kiszállt volna belőle az élet. Nem tudom hogyan látott meg, mindenesetre hátborzongató érzés volt. Nem tudtam mást csinálni a sokktól, mint meredni magam elé kiüresedett elmével.
   Az immár hatalmas cseppekben lévő könnyeim utat törtek maguknak szempilláim közül, s magányosan folytak le arcomon. Még mindig a számra voltak bilincselve tenyereim. Féltem, ha engedek a szorításon, hangosan fogok felzokogni. Egyszerűen nem tudtam ép ésszel felfogni, mit is láttam az előbb. Próbáltam a leghangtalanabbul lecsúszni a mélyen repedezett kéreg mentén. A térdeimre hajtott fejemen lévő fekete tincseimbe túrtam feszültség levezetésként.
    Hogy a holttesttel, vagy azzal a pszichopata állattal mi történt, fogalmam sincs, ugyanis még egy jó ideig nem mertem megmozdulni. De hallottam némi neszezést a fűben, mintha vonszoltak volna valakit. Inkább nem akartam utánajárni a dolognak. Viszont, amikor újból visszafordultam, nem láttam senkit, és semmit.
   Magamba szívtam egy nagy adag levegőt, amit nagyon lassan ki is fújtam. Erőt vettem magamon, felálltam, majd nem törődve kisé  elgémberedett lábaimmal, s kezeim remegésével, haza indultam. Szinte zombiként vonszoltam magam az úton. A még mindig sokkos állapotban lévő lényemnek nem igen használt a friss levegő. Viszont, már a sírógörcs is kevésbé akart rám törni minden percben.

by:ViolynceAdect

A szemtanú ( VKook )Место, где живут истории. Откройте их для себя