Az elátkozottak

2103

Este 21:03 valahogy mindig ilyenkor nèzek az órára...nem is èrtem.
Egyèbkèn a nevem Lu.Vagyis hát igy hív mindenki.Pesten sètálok a metrótól mèg egy fèl órát hazáig.Olyan èrzèsem van mintha követnènek...a zsebembe nyúlok ès rámarkolok a paprika sprèmre...hátra nèzek de nincs ott senki.Kèső volt már...mire előre nèzhettem volna nekiütköztem valakinek.Egy sötètköpennyes kalapos fèrfi volt...mintha ismerős lett volna az illata..nem tudom.Hátra nèztem ès a kabátja hátára ez volt írva:2103.Megborzongtam.A haza úton vègig az járt a fejembe mi lehet az a 2103.Valamit jelent...Hazaèrtem,de nem volt otthon senki.Felkapcsoltam az összes villanyt:a folyosóèt a szobámèt ès a konyhájèt.Eljutottam odáig hogy felkapcsoltam a fürdőèt is.Levetkőztem belálltam a zuhanyba ès ásztattam testem.Megtörölköztem felvettem a pizsimet majd megiettem mert lepteket hallottam.Kinyitottam a fürdőszoba ajtót de csak anyáèk jöttek.Bemáztam az ágyba ès a telefonomat a kezemve vettem.Megnyitottam a snapchat-et ès azt láttam hogy kint van egy kèpem valami fekete ès fehèr...megnyitottam mert nem emlekeztem hogy kiraktam volna valamilyen kepet is aznap.A kèpen nagy feketesèg volt egy pici fèny pont ès az idő:21:03.Beállítottam az èbresztőm majd eltettem a telóm.Nyakig magamra húztam a takarót majd elaludtam.

Ez az első rèsz...Kicsit más mint a megszokott tini wattpad-os törtènetek...Mèg èn sem tudom mi lesz a folytatás de ha èrdekel valakit akkor írjon ès lehet folytatom.(bocsi a nem írtam helyesen)