7. RÉSZ

461 20 0
                                    

Majd lefeküdtem aludni, elég hamar elnyomott szerintem az álom, mert nagyon álmos voltam már.


Reggel telefoncsörgésre keltem.

- Szia Lina!- ébresztett drága barátnőm, Niki.

- Szia Niki!- köszöntem hullafáradtan.- Mit szeretnél?

-Uhhh. Felkeltettelek?- kérdezte.

- Igen, de úgy is fel kellett volna kelnem.- mondtam.

- Bocsi. Csak azt szerettem volna kérdezni, hogy nem jössz velünk vásárolni?- kérdezte.

- Mehetünk, de előbb megfürdök és felöltözök.- mondtam.

- Oké. Akkor 1 óra múlva a Plázába találkozunk. Úgy jó? - kérdezte Niki.

- Nekem megfelel, akkor majd tali, addig is szia!- köszöntem el tőle.

- Szia!- köszönt Niki.

Miután leraktam a telefont, elmentem fürödni, majd felöltöztem és felraktam egy kis sminket.

Reggelizni is szerettem volna, de mivel nem volt rá már időm, így úgy döntöttem, hogy majd eszek a csajokkal a plázába. Mivel már így is késésben voltam, így megkerestem a telefonomat, és a kocsikulcsomat és már indultam is.

 Mivel már így is késésben voltam, így megkerestem a telefonomat, és a kocsikulcsomat és már indultam is

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

  Az autóm: 

Miközben vezettem, bekapcsoltam a rádiót

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Miközben vezettem, bekapcsoltam a rádiót.

Pár perc múlva oda is értem. Kiszálltam a kocsimból, és bementem a plázába. A többiek már ott vártak engem az egyik padnál. Odamentem hozzájuk:

- Szia Lina!- köszöntek szinte egyszerre a lányok.

- Sziasztok! Hogy vagytok?- kérdeztem tőlük,

- Mi jól vagyunk, és te?- kérdezte Niki.

- Én is.- mondtam.- Na hol kezdjük a vásárlást?- kérdeztem tőlük.

- Mindegy, csak menjünk már, mert minden jó dolgot megvesznek előlünk- viccelődött Nora.

- Szerintem is menjünk.- nevetett Niki.

Rengeteg boltba bementünk, de nem sok mindent vettünk. Én egy szoknyát és hozzáillő magassarkút és táskát vettem, egy rózsaszín telefontokot. Meg még vettem Tobiasnak egy pulcsit, mivel ha Tobias vagy én elmegyünk vásárolni, akkor mindig szoktunk venni egymásnak egy kis ajándékot. Ez már szokássá vált nálunk.

 Ez már szokássá vált nálunk

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

  Telefontok: 

  Tobias pulcsija: 

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

  Tobias pulcsija: 

 - Én nagyon elfáradtam, nem ülünk le és eszünk valamit?- kérdeztem

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

 - Én nagyon elfáradtam, nem ülünk le és eszünk valamit?- kérdeztem.

- De, szerintem is együnk valamit, mert már nagyon éhes vagyok.- mondta Niki.

Ettünk, összeszedtük a cuccainkat, elköszöntünk egymástól és elindultunk haza. Úgy gondoltam, mivel még csak délután 4 óra van, így elmegyek meglátogatni Ikert, Sara-t és a kiscsöpséget, Martínt.

Átöltöztem egy kényelmesebb ruhába, megkerestem a telefonom, kocsikulcsomat és már indultam is Ikerékhez. Már nagyon kíváncsi vagyok mennyit nőtt a kis Martín.

10 perc kocsikázás után oda is értem. Becsöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Már úgy gondoltam, hogy lehet nincsenek is itthon, fordultam volna meg, mikor ajtót nyitott nekem valaki.....

~Jelzőfény~Where stories live. Discover now