Sziasztok! ;)
Nem tudom pontosan, hogy hányan olvassátok a történetemet, de nagyon örülnék neki, ha írnátok, hozzászolnátok, szavaznátok ehhez a részhez. :)
Nagyon remélem, hogy tetszeni fog ez a kicsit hosszabb, új rész.
Jó olvasást kívánok mindenkinek!
Puszi: kolikaaa
Mivel Niki abba a ruhába jött át hozzám amibe megy majd a meccsre, így csak nekem kellett ruhát keresni. Fél óráig kerestem/próbálgattam ruhákat, mire találtunk egy normális szettet, ami mindkettőnknek tetszett. Felöltöztem, aztán kisminkeltem magam de csak nagyon minimálisan.
Mivel este 6-kor kezdődik majd a meccs, így már 4-kor elindultunk, hogy ne a legnagyobb dugóba kelljen vezetnem. Nagyon izgultam a meccs miatt.
- Itt van a belépőkártyád, ezt akaszd a nyakadba és nehogy elhagyd- figyelmeztettem Nikit, mivel ő képes lenne akár a fejét is elhagyni. Nagyon egy szétszórt, bolondos lány, de én így szeretem.
- Niki tudod hogy ki ellen játszanak a fiúk? Vagy csak Ronaldo miatt jöttél? - kérdeztem tőle nevetve, miközben szálltunk ki a kocsiból.
- Hát....öööö.........nem annyira tudom, hogy őszinte legyek. - válaszolta Niki.
- Akkor elmondanám neked, kedves Nikolett Gómez, hogy a Villarreallal játszanak a fiúk és egyben ez lesz a tesóm búcsúmeccse is.
- Huh...tényleg elmegy a bátyád a Real Madridtól?- kérdezte Niki.
- Sajnos igen. - mondtam neki egy kicsit szomorúan.- Na de menjünk be a stadionba, és nézzük meg mit csinálnak a fiúk.
Beléptünk a Santiago Bernabéu stadionba, Niki csodálkozva nézett körbe.
- Uramisten gyönyörű ez a stadion, és hatalmas is. - tette hozzá barátnőm viccesen.
Én mentem elől Niki jött mögöttem, egyszer csak megfogta a kezem és szólt hogy álljak meg, megfordultam.
- Én még nem jártam a stadionba Lina, de előbb kristálytisztán láttam hogy ki volt írva hogy a nézőtér a másik írányba van. - mondta Niki.
- Igen, tudom. - mondtam neki.
- Akkor miért megyünk a másik írányba, ha tudod hogy nem is arra kell menni?- kérdezte tőlem barátosném, miközben elég értetlen fejet vágott.
- Mert az öltözők nem arra vannak, hanem erre - mutattam neki.
Az a döbbent fej amit akkor vágott Niki mikor megmondtam hogy nem a nézőtérre, hanem a fiúkhoz megyünk egyenesen, (a "szerelméhez") az valami felejthetelen élmény volt. Már ezért élmény volt ide eljönni.
- MIIIIIII.......??????- csodálkozott drága barátnőm.
- Igen jól hallottad, megyünk Ronaldodhoz, az egyetlen szerelmedhez.- cukkoltam.
- Ne már Lina. Tuti, hogy csak szivatsz.- próbálta elviccelni Niki.
- De, de Niki. - mondtam neki.
Megfordultam és mondtam neki, hogy jöjjön utánnam, mert még a végén lemarad Ronaldojáról.
Éppen odaértünk az öltözőkhöz, mikor egy biztonsági őr megállítot.
- Ti mi járatban vagytok erre csajszik? - kérdezte. -Ide nem szabad csak úgy bemenni. Megmutassam hogy merre van a nézőtér?
- Nem kell köszönjük, itt van a jegyünk és a belépőkártyánk is - mutattam neki.
A biztonsági őr egyből elvette a kezemből a kártyát és megnézte hogy igazat mondok-e. Amikor leellenőrizte akkor visszaadta a belépőkártyát és tovább engedett minket.
Már éppen megfogtam a kilincset és nyitottam volna ki az ajtót, de akkor még visszaszóltam neki.
- Amúgy pedig én Catalina Rodríguez vagyok, Jesé Rodríguez Ruiz testvére vagyok, ő pedig a barátnőm.- világosítottam fel az őrt, mikor visszafordultam.
Az őr egyből ijedt fejet vágott, és sűrű bocsánatkérésekbe kezdett.
- Bocsánat hölgyeim, én nem tudtam. Elnézést kérek Önöktől. - szabadkozott egyből az őr.
- Semmi gond, csak gondoltam elmondom Önnek.- mondtam még neki és próbáltam normális fejet vágni. Már közel jártam ahhoz, nehogy elröhögjem magam.
Így jobbnak láttam hogy gyorsan megfordulok és gyorsan bemegyek a fiúk öltözőjébe. Benyitottam és egyből elröhögtem magam.
Viszont arra nem gondoltam hogy 20-25 fiú fog engem/minket bámulni egyszerre.
Teljesen zavraba jöttem, de ahogy elnéztem Niki is úgyanúgy járt, mint én. És arról nem is beszélve hogy ezek a fiúk félmeztelenek voltak, vagy egyetlen kis törölközőcske volt rajtuk.
Teljes rálátásunk volt az izmos felsőtestekre, kockahasakra.
(The team - A csapat)