Miután lebotladoztam a lépcsõfokokon, széles mosoly ült az arcomra, ugyanis itt nem volt egy személy sem, így nem kellett aggódnom, hogy valakit lelépek- bár az sem zavart volna különösebben.
Megpillantottam a hūtõszekrényt, így odasiettem, és kinyitottam. De "meglepetésemre" csak tej, pàr szelet szalámi, és... Egy kibaszott mp3 lejátszó volt ott?! Kissé idegesen becsuktam a hūtõ ajtaját, majd épp elõvettem volna a telefonomat a zsebembõl, de feltūnt, hogy pizsamában vagyok. Egy rohadt fèrfi pizsamában. Te jó ég, mi lehetett itt este...
-Mivan cica, elvesztetted a ruháidat? -hátranéztem a lépcsõkre. Min Yoongi, az az idióta a melltartómat tartotta a kezében.
-Add azt ide. -higgadtan, érzelemmentesen mondtam, de fejèt lassan rázni kezdte- Aztmondtam, hogy add ide. -nem reagált semmit.- Utoljára mondom, add ide azt a retkes melltartót! -elkezdtem futni, higy szedjem ki a kezébõl, de mivel egy lépcsõfokkal felljebb áltt, és amúgy is magasabb nálam, lehetetlen volt. Gondoltam egyet, s tökön rúgtam. Így mikor összerogyott, kikaptam a kezébõl és felfutottam a padlásra. Már többen fel voltak ébredve, egyesek teljesen ki voltak akadva, míg mások az elõbbiken röhögtek. Szememmel megkerestem a hálózsákom, odafutottam, és körülötte elkezdtem keresni a mobilomat, de sikertelenül. Lisa, a legnagyobb barom, pontosabban a legjobb barátnõm kiabálva jött ki az egyik másik szobából, majd mikor meglátott engem, olyan sprintet levágott, hogy még Usain Bolt is megirigyelte volna. Levágott nekem egy amolyan "Válaszra várok" pofát, mint amilyent anyám szokott csinálni, miután ismét az osztályfõnököm hívja.
-Mi van? -értetlenkedve néztem rá.
-Igaz a tegnap esti hír? -ismét nem tudtam mirõl van szó. -Kérlek, azt ne mondd, hogy nem emlékszel semmire.
-Akkor nem mondom.
-Úr isten! -kiáltott fel, amibõl késõbb röhögõgörcs lett. Kivártam, míg lenyugodott, majd elkezdte. Dióhéjban annyi, hogy összejöttem Yoongival.
-Hogy mi?! -törtem ki, majd masíroztam le a lépcsõn, szememmel utána kutatva. A konyhában találtam meg, majd lassan felhúztam az egyik szemöldökömet, arra jelezve, hogy vàlaszra várok. Nevetett. Behúztam a kamrába, és kérdõre vontam.
-Fogadtunk az este.
-Jó, jó, mirõl szólt a fogadás?
-Kamuban összejövünk. Ha kifecseged bárkinek is, vagy megtetszem neked, elég sokkal fogsz tartozni nekem. Ez így van fordítva is.
-Értem... Mennyivel?
-Ó, én nem pénzrõl beszélek. -ismét az a perverz mosolygás.
-Cseszd meg, Min Yoongi! -ordítottam hozzá, sípcsonton rúgtam, majd kifutottam az udvarra. Ezek után kell egy kiss friss levegõ. Lépéseket hallottam a hátam felõl, mikor épp elküldtem volna a rohadékot, kellemeset kellett csalódnom. Lisa volt az.
-Miért vágsz ilyen fejet? -nézett értetlenkedve a barátnõm. Legszívesebben az egészet elmeséltem volna neki, de rájöttem, hogy azzal csak is rosszul járnék, ugyanis elég nagyra nõtt a pletyafészke. Így brlekezdtem a színjátékba.
-Ez a barom megszívatott, hogy csak részeg volt, nem akart tölem semmit. -épp Yoongi sétált ki az ajtón, így odasiettem hozzá.- Ugye, szívem? -majd fejem vállára hajtottam. Fúj. Õ pedig örömteljesen bólogatott, majd egy puszit nyomott a homlokamra. Gusztustalan. De elképesztõ színész a srác. Lisa egy ideig figyelt minket, majd mikor meggyõzõdött róla, hogy nem képzelõdik otthagyott.
-Mikor ennek a szarnak vége, esküszöm távoltartásit kérek! -mondtam dühösen, mire felnevetett. kiszedtem magam karjai közül, majd bementem a házba. Bár elég halkan mondta, még hallani lehetett.
-Azt majd meglátjuk, hercegnõm. -undorító. De még mindig zseniális.
