Augusztus 19.
Mindennek a kezdete... Ez volt az a nap mikor egy brutális családi balhé után, úgy döntöttem megszököm itthonról. A veszekedés azzal kezdődött, hogy a nevelő apám részegen jött haza mint minden este és anyám kiabálni kezdett vele. Ez odáig fajult, hogy megütötte az édesanyámat. Én persze nem hagyhattam szó nélkül. Torkom szakadtából üvöltöttem az illuminált állapotban lévő férfihoz. Ezzel viszont csak annyit értem el, hogy elindult felém és egy hatalmas ütéssel a földre küldött. Belém rúgott vagy háromszor, majd tovább ordítozott az anyámmal. Én összeszedtem minden erőmet és felkászálódtam a jéghideg padlóról. Nem tudtam tovább nézni mit művel az a barom. A sírástól fuldokolva szaladtam be a szobámba. Kulcsra zártam az ajtót és remegő kézzel hívtam a rendőrséget. Miután leraktam a telefont egy hatalmas, vérfagyasztó sikítás ütötte meg a fülem. A következő pillanatban pedig egy tompa csattanást hallottam. Nem mertem kinyitni az ajtót ugyanis tudtam, hogy szörnyű dolog történt odakint. A könnyeim mindent elmostak előttem. Zokogva rogytam le a földre. Borzasztóan féltem. A picinyke kis lakásban most csend uralkodott. Viszont pár perc múlva rendőri sziréna hangzott fel. Amint meghallottam kirohantam a szobámból. A konyhába siettem és minden amitől annyira féltem elém tárult. Édesanyám a földön feküdt. Testét vér borította. Szeme csukva volt. Teste mellett egy véres kés pihent. Az udvarról behallatszott a rendőrök és a mostoha apám kiabálása. Mindig is tudtam, hogy ez az ember nem normális, de semmit nem tehettem. Egy pillanatig sem akartam tovább itt maradni... Hiszen megölték az anyámat. Az egyetlen megmaradt hozzátartozómat. Teljesen egyedül maradtam...
Villámgyorsan megragadtam egy fekete sport táskát ami a fogasra volt felakasztva. Sírva dobáltam bele a legfontosabb cuccaimat és az összes pénzt amit találtam. Felhúztam a lábamra egy elnyűtt fekete bakancsot és a táskát a vállamra csapva kiugrottam a szobám ablakán. Az udvarunkban szerencsére volt egy hátsó kapu így észrevétlenül távozhattam. A szemeimből még mindig patakokban folytak a könnyek. A szívem úgy dübörgött, hogy majd kiugrott a helyéről. A levegőt villámgyorsan szedtem. És ez tovább fokozódott amikor elkezdtem rohanni a buszpálya udvar felé. Szerencsére csak pár utcányira volt a házunktól. A mobilomon ellenőriztem az időt és mikor észrevettem, hogy 10 perc múlva indul a buszom még gyorsabb tempóra kacsoltam. Kb. két perc múlva oda is értem és miután megvettem a jegyemet, a könnyeimet törölgetve léptem fel a Beacon Hillsbe induló autóbuszra...
-Árva lettem... -kezdtem el zokogni újra a kihalt jármű poros ülésén üldögélve.
"Csak egy valakire számíthatok..."- gondolkodtam magamban.
-Egy esélyem maradt: Beacon Hills... - suttogtam magam elé.
YOU ARE READING
Vérfarkasnál albérletben d.h.f.f.
Werewolf"Hihetetlen, hogy ez az egész csak egy meggondolatlan döntéssel kezdődött. Most pedig itt vagyok és el sem hiszem mi történik körülöttem. -Ilyen nem létezik! Ez nem lehet! - kiáltottam ijedten. - Norah, kérlek. Nyugodj már le! Minden rendben - zárt...
