Right Now[ L.T.]

{7}

-Leila! -rohant oda hozzám Lottie. Még mindig lesokkolva áltam.
-Igaza van! Igaza van!-sírtam el magam. Lotts jó szorosan megölelt és vígasztalni próbált.
-Nincs semmi baj! Nyugiii! Lou téged szeret! Ez a lényeg!-nyugtatott.
-Én....én elmegyek!-mondtam ki hirtelen.
-Mi van? Hova?-lepődött meg.
-Budapestre!-jelentettem ki.
-Minek mennél te Budapestre?
-Nézd!-fordultam felé- nekem elegem van! Mindenből! Brianából, Louból! Mindenből! Szükségem van egy kis szünetre! Értsd meg! -mondtam.
-Jó, jó! De mégis mennyi időre?-kérdezte.
-Pár hétre, pár hónapra, pár évre....De az is lehet, hogy örökre! -mondtam, egy könycsepp kiséretében.
- Leila!-kezdte Lottie, de én közbeszóltam:
-Nem! Semmi Leila! Megyek összepakolok!-indultam vissza a házba. Fél óra múlva már kész voltam. Miután elbúcsúztam a fehér hajú lánytól, az autóba beszállva, a reptér felé vettem az irányt. Illetve vettem volna.
-Nem, nem és nem!-doboltam az ujjammal a kormányon. Visszafordultam és elindultam az ellenkező irányba. Leparkoltam az ismerős ház előtt. Vettem egy mély levegőt, majd bekopogtam. Egy megdöbbent kék szempárral találtam magam:
-Baj van?-kérdezte, mire én megöleltem.
-Elmegyek.-jelentettem ki, miután elengedtem.
-Mi van?-akadt ki.
-Elmegyek Budapestre.-mondtam halkan.
-Miért?-kérdezte kiváncsian. Elmondtam neki mindent. Miután befejeztem Louis hosszasan hallgatott. Végül egyetlen kérdést tett fel:
-Megcsókolhatlak?-kérdezte . Válaszul csak bólintottam. Tudta, hogy több mint valószínű ez az utolsó csókunk. Tudta. Én is tudtam. Mindenki tudta...