My Only Hero...(boyxboy)

°Első°

Miután beértünk, körülnéztem az aulában. Csomó gyerek ült a padokon vagy éppenséggel a földön helyhiány miatt.Pár festmény lógott a falon, jobbra az ebédlő, balra a könyvtár. Elmélkedésemből Hope zökkentett ki.

-Gyere, megmutatom az osztályt - hadarta, majd megfogta a karom és elkezdett rángatni fel a lépcsőn egészen a 64-es terem ajtajáig. Mindketten beléptünk, közben a szívem őrülten dobogott. Nem volt bent olyan sok osztálytársam még, ugyanis tíz perc múlva csöngetnek csak be. Miközben sétáltam a hátsó padhoz, mindenkit jó alaposan megnéztem aki bent volt a teremben. Három fiú, velem együtt már négy, és két lány Hope-val együtt. A három fiú közül a harmadikat vizslattam, mikor szemeit felém fordítja. Elnézek valamerre és takarom az arcom, nehogy észrevegye mennyire elpirultam az eset miatt. A lány, mit ne mondjak, eléggé plázacicának tűnik. A legújabb ruhákban jár, három tonna smink és a legújabb iPhone. Pár perc múlva elkezdtek  beszállingózni az emberek. Már mindenki itt volt, én beszélgettem Hope-val, a többiek meg kisebb bandába verődve röhögcséltek. Mikor bejött az osztályfőnök, síri csend következett és mindenki nyugodtan ült.

-Jó reggelt, gyerekek - mondta vidáman - Új diák érkezett az osztályba. James, kérlek mutatkozz be. - hadarta el, mire én felálltam, és minden szem rám szegeződött.

-Öhm..A nevem James Carter... Uhm, 16 éves vagyok. A hobbim a rajz és az éneklés. - Miután ezt kimondtam, pár embernek kikerekedett a szeme, és olyan 'Te tudsz énekelni?' fejjel néztek.

-Rendben, még valami esetleg? - kérdezte az osztályfőnök. Éppen mondtam volna hogy nincs semmi más, mikor az a plázacica a telefonjából felnézve megszólalt.

-James kifelejtette azt, hogy meleg. - mindenki kérdőn nézett rá. - A fiúkat szereti, értitek, a facebookon tök sok lányos képe van, előbb-utóbb kiderült volna, ne nézzetek már rám ilyen bárgyúan.- mondta felháborodva, mire mindenki visszanézett rám és elkezdtek röhögni, főleg a fiúk. Ránéztem arra a srácra. Meglepő módon ő nem nevetett rajtam. Kösz szépen, plázacica itt sem lesz nyugtom.

-Cassandra! Azonnal tedd el a telefont!- üvöltötte le az osztályfőnök.

A négy osztályfőnöki óra hamar eltelt, indultam is haza. Az aulában beszélgettem Hope-val, és mint kiderült, velünk szemben lakik. Az iskola kapuján léptünk ki, mikor valaki meglökött és elestem. Felnéztem és három fiú osztálytársamat láttam.

- Mi van buzikám, elestél? - kérdezte flegmán az egyik. - Rád férne egy kis verés, nem gondolod? - kérdezte, és haverjaival együtt el kezdtek rugdosni. Hallottam ahogyan Hope segítségért kiált. Míg ez történt a többi diák csak nézett. Hirtelen abbamaradt a rugdosás, és kiabálást hallottam.

-Hogy képzelitek ezt?! Huh?? Mi lenne ha én is belétek rúgnék, tetszene nektek? Húzzatok a picsába! - üvöltötte le a  fiúkat, majd letérdelt, és  nézett. Már mindenki elment haza, Csak Hope, a fiú és én maradtunk. Hirtelen azt éreztem hogy nem vagyok a földön. Lassan kinyitottam a szemem, és azt láttam hogy a fiú cipel engem hazafelé. Éreztem ahogy elpirulok. Két perc alatt otthon is voltunk, egész végig cipelt. Anya kinyitotta az ajtót, de amint meglátta kék-zöld foltos testem, azonnal rémült arccal nézett rám és elkezdett kérdezősködni. A srác, akinek még mindig nem tudom a nevét, letett a kanapéra és kiment a konyhába Hope-joz és anyuhoz. Úgy tíz perc elteltével visszajöttek,majd anya elkezdett nekem főzni teát, és csinált melegszendvicset mindannyiunknak. A nagy csendes a srác törte meg. Ott ült mellettem.

-Jól vagy? - kérdezte halkan. Olyan kellemes hangja van..Várjunk, micsoda?!?! Nem lehetek szerelmes, nem, nem és nem!!!

-J-jobban..- mondtam halkan, majd anya kihozta a teát és a melegszendvicseket, és elkezdtünk enni. Én fejeztem be a leghamarabb, így visszafeküdtem.

- Amúgy... A nevem Eric.. Eric Boyd. - mondta ezek szerint Eric. Cuki név.. MÁR MEGINT, ISTENEM?!?!! Még beszélgettünk, így hárman, majd fél óra múlva ők is hazamentek. Anya felhívta az osztályfőnököm, hogy csak jövőhét hétfőn tudok menni. Nagy nehezen felmentem a szobámba, és bekapcsoltam a laptopom. Felmentem Facebookra, és két ismerősnek jelölésem volt. Gyorsan rákattintottam, és Hope és Eric nevét olvastam le a monitorról. Ezzel úgy látszik szereztem is két új barátot, aminek örültem. Elmentem lefürdeni, felvettem a pizsamám, majd lefeküdtem az ágyamra és néztem youtubeon videókat. Tudom rossz szokás, de mikor ki vagyok írva a suliból, vagy hétvége van és nem kell korán kelni, mindig fent maradok éjszaka. Éppen egy próbálj meg nem nevetni videót néztem, ami egyáltalán nem volt vicces, mikor a Facebook fül ott fent, elkezdett villogni. Rákattintottam és láttam, hogy Eric írt.

Eric: Hali

Eric: Jobban vagy már?

Csak feküdtem és néztem, nem tudtam mit írni. Körülbelül egy órája volt itt, annyi idő alatt nem gyógyul meg az ember. Gondoltam visszaírok neki.

Én: Szia

Én: Igen, picit jobban vagyok.

Eric: Az jó ;)

Eric megváltoztatta a becenevét erre: Eric, the hero.:D

Eric, the hero.:D  megváltoztatta a neved erre: Jam, the boy

Lefagytam...Becenevet állított be nekem. Azt hittem picit félénk, mint én, de most rá kellett jönnöm, hogy igazán közvetlen. Gondoltam írok erre valamit.

Én: Jó név :D

Még picit beszélgettünk, majd visszatértem a videók nézegetéséhez. Hajnali kettő körül úgy gondoltam ideje lenne aludni, így lehajtottam a laptopot, és elmerültem az álmok világában.

Halikaaaa :* Remélem tetszett az első rész ;)  A beceneveket még mindig várom a komment szekcióban :DD  Have a great day :*