My Only Hero...(boyxboy)

°Második°

Reggel sajgott mindenem. Alig bírtam megmozdulni. Mikor úgy éreztem, megtudok mozdulni, odanyúltam a telefonomért, és megnéztem mik történtek. Három üzenet Hopetól és egy facebook értesítés. Gondoltam ráér, így lementem és csináltam magamnak kakaót. Nem nagyon akartam sokat hiányozni, sokat kell tanulnom, megígértem anyának hogy jó jegyeket fogok majd hazahozni. Nem érdekelt az, hogy fájt mindenem, felszaladtam, megnéztem az órarendemet és bepakoltam. Úgy harmadik óra vége lehetett, mikor elindultam az iskolába. Körülbelül tíz perc után beértem, de senki sem volt a folyosókon, gondoltam már elkezdődött a negyedik óra, ami matek. Felszaladtam, megkerestem a 70-es termet és bekopogtam. Hallottam bentről egy halk "tessék"-et, így benyitottam.

-Elnézést a késésért - mondtam ezt, mivel nem tudom mi mást mondhattam volna.

-James, te mit keresel itt, egy hétig otthon kéne maradnod? - mondta megdöbbenten az osztályfőnököm, aki nem csak az osztályfőnököm, hanem matekot, erkölcstant és kémiát is tanít nekünk.

-Úgy éreztem, nem kéne kihagynom sok mindent, jó jegyeket kell szereznem.- Mondtam el az igazat és elindultam a helyemre. Ekkor, az egyik srác, akinek mellesleg még mindig nem tudom a nevét, beszólt.
- Stréébeeer! - mondta és elkezdett nevetgélni a barátaival. Eric viszont gyilkos pillantásával rájuk nézett, és egyből csöndben maradtak. Leültem a helyemre, elővettem a matek felszerelésem és figyeltem az órára. Elég uncsi volt, de tényleg muszáj volt figyelnem. Egész órán az egyenletekről beszéltünk, majdnem be is aludtam. Nagyon örültem, hogy vége lett.  Kimentem szünetre, közben Hopeal beszélgettem.
-Na, és mit gondolsz a tanárokról?
- Eddig kedves mindegyik, viszont a fizika tanár picit unszimpa...- Nem tudtam befejezni a mondatot, mivel valaminek nekiütköztem. Vagyis inkább valakinek. Majdnem elestem, mivel elvesztettem az egyensúlyom, mikor valaki elkapott, és villám gyorsasággal visszapattintott a lábaimra. Egy mellkassal talaltam szembe magam. Felnéztem, és Ericet láttam. Hirtelen nagyon meleg lett, és a tükörből láttam, hogy vörös vagyok.
-Bo.. Bocsi, nem figyeltem. Jól vagy? - Hebegtem össze-vissza.
- Igen, de ezt nekem kéne kérdeznem, mert én mentem neked.
-Igen, én jól vagyok. - Mondtam volna még valamit, de az osztályfőnök megszólalt.
-Most már menjetek ki gyerekek, szünet van.
Kimentünk, én még mindig vörösen. Hope ott röhög mellettem, leginkább a helyzeten.
-Juuuj de elvörösödtel. Netán szerelmes vagy valakibeee? - Mondta, kissé hangosan.
-Úristen maradj már csendben még valaki meghallja. - Csititottam el szegénykét. Ültünk a földön, és tanultunk a következő órára, ami angol lesz. Igazából személyes véleményem szerint, elég jó vagyok angolból. Angol óra még nem volt, szóval kíváncsi vagyok, milyen lesz. Remélem normális, nem úgy mint az előző angol tanárom. Borzalmas volt, úgy nézett ki, mint egy teknős, és nagyon idegesítő. Két nyelvre vagyunk osztva, angolra és franciára. Sajnos Hope franciás, így nem tudjuk egymást boldogítani. Bementünk a terembe, majd a tanár megkért, hogy mutatkozzak be neki, megismerés révén. Miután ez lezajlott, haladtunk az órával. Egész kedves nő. Az óra felénél egy galacsin ütődött a fejemhez. Hátra néztem, és Eric sürgető fejét láttam. Kinyitottam óvatosan a galacsimt, és a következő állt benne: Tudnál korrepetálni kémiából?
Picit meglepődtem, így értetlenül néztem hátra rá. Ő elkezdett volna tátogni, ha nem szól rám a tanárnő.
-James, alig érkeztél, máris rosszalkodsz, figyelj az órára!- mondta, majd visszafordult a táblához. Én gyorsan leírtam, hogy "Persze, szívesen", majd gyorsan visszadobtam, és írtam az anyagot. Óra után odajött hozzám Eric.
- Péntek esténként, nálunk, a címet majd leírom Messengeren.- hadarta el, majd elment. Hát okééé. Még volt 3 unalmas órám, majd végre mehettem haza. Amint hazaértem, anya egyből letámadott.
-Mit képzeltél, itthon kellett volna maradnod, hát még be sem  gyógult egyik sebed sem.
-Nyugi anya, jobban vagyok már, csak nem akartam sokat hiányozni, bocsánat. -mondtam, majd megöleltem. Felmentem a szobámba, majd elkezdtem megcsinálni a házimat. Már majdnem kész voltam, mikor valaki rám írt. Eric. Leírta, hogy hol lakik, és hogy pénteken délután suli után menjünk hozzá. Szóval három nap múlva kell mennem. Lementem inkább a konyhába enni valamit, mivel farkas éhes vagyok. Mivel kész kaját nem találtam, így csináltam palacsintát. Az amerikai palacsinta a kedvencem. Mivel a juharszirupot nem szeretem, így nutellával locsoltam meg. Isteni volt, szóval megérte a kis munka. Nem igazán tudtam mit csinálni, így elmentem sétálni, felfedezni a várost. A közelben, ha jól tudom van egy park. Gyorsan Google térképén meglestem, és tényleg nincs messze, így elindultam. Nagyon szép fák voltak, középen egy tó terült el. Leültem egy padra, és néztem a naplementét. Itt valamiért szebb volt, mint ahol eddig laktam. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni. Minden csendes. Egészen addig, amíg valaki meg nem érintette a vállam, és meg nem ijedtem.
- Bocsi, nem volt szándékomban megijeszteni téged. Szép kis naplementénk van ma, nem igaz?

Szerintetek ki volt az a parknál?:o Tudom, picit rövidebb volt, mint eddig, de most nem igazán volt ihletem, bocsi:( Azert remelem tetszett, sziasztoook ❤️