Vége az első tanítási napnak, Rebeka elindul az iskola kijárata felé, mikor hirtelen valaki elé áll.
- Ne siess annyira, beszélni szerettem volna veled. - mondta Bori.
- Mégis miről?
- Te tényleg ilyen vagy? Mármint én láttalak reggel beszélgetni anyukáddal, és...
- Kihallgattál minket? - mordul Borira Rebeka.
- Nem szándékosan, oké? Éppen a biciklimet tettem be a tárolóba, és meghallottam, hogy azt mondod "Utálni fognak."
- Csak innentől hallottad?
- Igen. Miért?
- Nem fontos, csak érdekelt. - mondta Bekka, majd megharapta alsó ajkát - És mit is akarsz mondani?
- Hát azt, hogy szerintem te nem ez a mitugrász, idegesítő picsa vagy, akinek látszani szeretnél.
- Ennyire átlátni rajtam?
- Nem, de én figyelek az apró részletekre.
Kínos csend következett, mindketten a földet nézték. Bori oldalra hajtotta a fejét, és beletúrt a hajába, majd így szólt:
- Elmehetnénk valahova.
- Komolyan? - csillant fel Bekka szeme - Az tök jó lenne, de én nem tudom, hogy itt mit csinálhatnánk, nem ismerem még ezt a várost.
- Petőegyháza elég nagy. Van pár cukrászda, egy pláza, egy mozi, de az én kedvenc helyem egy kis pub a Béke utcában. Oda szoktam járni a barátaimmal, ott boldog boldogtalannak adnak italt. Nem mondom, hogy igyunk, de nekem jól esne pár feles.
- Jó ötlet, nekem is el kéne engednem magam.
- Király. Akkor fél hétre ott leszek érted a robogómmal. Hol is laksz?
- Kossuth utca 32.
- Azt vágom. Akkor fél hét!
- Fél hét. - mosolyodott el Bekka.Miután elváltak egymástól Rebeka csak az estén gondolkodott, és azon hogy a hogyan fogja meggyőzni szüleit, hogy engedjék el.
Bekka szülei hazaértek, már csak egy dolgot kellett megtennie; engedélyt kérni a kimaradáshoz.Régen egy ilyennél nem lett volna semmi baj, bármit megengedtek, de most kétlem, hogy olyan könnyű lesz meggyőzni őket. A nyáron sem engedtek el mindenhova. Volt, hogy hétvégén sem engedtek el bulizni. Most, hogy iskola van és hétköznap, a valószínűsége annak, hogy elengednek körülbelül harminc százalék.
- Anya, kérdezhetek valamit?
- Mondd.
- Összebarátkoztam egy lánnyal az osztályból. Tök kedves, elhívott egy pubba.
- Egy pubba? - emelte fel a hangját Bekka anyja.
- Csak beszélgetnénk.
- Jól van, de nem ihatsz! Hétköznap van, holnap iskola. Nem örülök, de legalább találtál egy barátot.
- Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Akkor bekapok valamit, és megyek is, fél hétre jön értem.Bekka alig várta a fél hetet. Folyton Bori járt az eszében, és az hogy ő talán nem olyan, mint a többiek, hiszen figyelte az osztálytársait, iskolatársait, akik nem igazán voltak szimpatikusak neki.
Valaki csengetett, mikor Rebeka kinyitotta az ajtót, Bori egy sisakot nyújtott felé.- Ültél már robogón?
- Szívem, vezettem is!
- Isteni, hát akkor menjünk! - mondta, majd megragadta Rebeka csuklóját, és elindult a robogó felé.- Karolj át hátulról! - szólt Bori.
Rebeka egy kicsit tétovázott, de aztán átkarolta Bori derekát. A menetszél hátrafújta Bori vörös haját, ami sampontól illatozott. Mikor megérkeztek előrement és megállt egy asztalnál, ahol két srác és egy lány ült.- Ő itt Rebeka.
- Csak Bekka. Örülök, hogy megismerhetlek titeket!
- Mi már találkoztunk, Roland vagyok. - nyújtotta kezét a fiú.
- Ah igen, valóban. Te voltál a bunkó segg.
- Én Dávid vagyok, Bori mesélt rólad, jó arcnak tűnsz, ne csalódjak!
- Engem pedig Miának hívnak. Jó megismerni!- Azt hittem csak ketten leszünk. - súgta oda Rebeka Borinak.
- Szerettek volna jönni, tök unalmas az életük, nem tehetnek róla. - nevetett.
- Igen, szóval...
- Bekka te most költöztél ide, igaz? - szakította félbe Roland a sutyorgást - hogyhogy?
- A szüleim akarták.
- Te szerettél volna ideköltözni? - kérdezte Mia.
- Nem.
- Biztos sok barátod volt, a tartalmas, sokatmondó válaszaid engem már most levettek a lábamról. - ironizált Dávid.
Bekka mosolygott, tetszett neki a fiú szarkazmusa.
- Ne haragudjatok, csak még nem oldódtam fel.
- Hát miben oldódsz, kedves? - nevetett Dávid.
- Vodkanarancsban.
- Na ezt imádom! - kiáltott Bori - megyek is hozok neked egy vodkanarancsot, a többieknek pedig a szokásos indítókat.Pár itallal később mindenki nagyon jól érezte magát, Rebeka már-már beilleszkedett a társaságba, de Roland morcosan ült az asztalnál két órán keresztül, és csak nézte a többieket, végül félrehívta Bekkát, hogy beszélhessenek:
- Figyelj rám! Én nem akartalak megsérteni reggel, csak egy kicsit...
- Nem igazán érdekel, amit mondani akarsz. Egy szexista köcsög vagy. Világos.
- Nem vagyok, szimplán csak nem megszokott itt, hogy lányok sportoljanak. Nem bántani akartalak, csak kicsit sértőbb volt a mondanivalóm, mint akartam.
- Jó megbocsátok.
- Kösz! - Roland egy puszit nyomott Rebeka arcára majd visszaült a helyére.Egy órával később úgy gondolták, hogy elég volt a napból, és mivel már úgyis kezdtek kijózanodni, haza kéne indulniuk, és aludni, hiszen másnap reggel tanítás.
- Én itt hagyom a robogómat, úgyhogy sétálunk. Hazakísérlek, úgysem laksz messze. Egyébként jól érezted magad? - kérdezte Bori.
- Igen, jó arcok a barátaid.
- Úgy tűnt, mintha Rolanddal nem jöttetek volna ki.
- Volt egy kis nézeteltérésünk, de már minden oké.
- Ah, értem. Csak mert én tök bírlak, és szeretném, ha jóba lennél a barátaimmal. Tudod, ők nem olyanok, mint a legtöbben a sulinkban, és te sem. Ezért is gondoltam, hogy közénk illenél.
- Örülök, hogy így gondolod. - mondta, majd megállt - Na megérkeztünk! Jó volt a ma este, és remélem, hogy a szüleim nem érzik meg rajtam a pia szagát. - nevetett.
- Én is remélem, szar lenne, ha többet nem találkozhatnál velünk.
Rebeka mosolygott:
- Azt hittem nem fogok itt normális embereket találni, és...
- Szóval kicsaptak a régi sulidból? - szakította félbe Bori Rebekát.
- Mi?
- Nem mondtam igazat. Az egész beszélgetéseteket hallottam anyukáddal.
- Szerintem ezt máskor kéne megbeszélnünk.
- Rendben, megértem.
- Most megyek, holnap találkozunk. Szia! - mondta, majd bement a házba.
- Szia!
أنت تقرأ
Elcsesztem
أدب المراهقينRebekát kicsapták az előző iskolájából, mert megvert egy fiút, aki megszólta valami miatt. De mi miatt? Most Rebeka messze régi otthonától, barátaitól próbál beilleszkedni új iskolájába, és nem szeretné, ha megtudnák titkait.