Don't Panic

2

Reggel hét óra. Roxanne már egy ideje ül mosolyogva, várja hogy Matt megszólaljon, hogy mennie kell.

Alaposan szemügyre veszi a karját. Nem lát rajta semmit, ugyanis nem is tudna mit nézni rajta. Matt sosem engedte neki, hogy bántsa magát. Mindig mocskos dolgokat suttogott neki, mire a lánynak kimentek a fejéből az öngyilkos gondolatok, és idétlenül vihogni kezdett. Hirtelen el is felejtett mindent, amire gondolt.

Itt az idő.

Roxanne összedörzsöli tenyereit, majd amint elképzeli Matt mogyoróbarna szemeit és férfias állkapcsát, már is jobb hangulattal indul el felhúzni a cipőjét.

Összeráncolja a homlokát. Ismét eszébe jutnak dolgok, amikről nem szívesen beszél, sőt, Matten kívül senki sem tud róluk.

- Matt, miért nem láthatlak? - szipogja. Roxanne a lehető leggyorsabban tudja elsírni magát, már akkor is, ha egy filmben meghal egy kisállat.

Mert nem. Ne kiváncsiskodj!

- Sosem válaszolsz - durcásan összefonja karjait mellkasa előtt. - Ezentúl nem szólok hozzád. - fújtatja, majd lerúgja magáról a cipőjét és trappolva megy el vissza a szobájába.

Apád hamarosan hazaér.

A lánynak a szívverése is leáll egy pillanatra. Amint eszébe jutnak azok a dolgok, amiket az apja művelt vele, gombóc növekszik a torkában és könnyek kezdik el marni a szemeit. Brutálisan bánt vele az apja.

Elhessegeti gondolatait, és az anyjára gondol. Mindenkinél jobban szerette.

- Nem létezik Isten. Nem tette volna ezt az anyámmal, és nem tenné ezt velem - morogja, majd beleüt a mellette lévő falba, és fájósan felszisszen.

Megállás nélkül járkál a szobában, a gondolatai felemésztik. Felordít, majd a fejét a falba verve sikítozik.

- Miért? Miért pont velem történik ez? - kiáltja, közben pedig a hangok gúnyos nevetését hallgatja. - Legyen már vége, fogjátok be! - szűri ki a szavakat fogai között, felsóhajt és ismét beleüt egyet a rózsaszínre mázolt falba.

Gondol egyet, ismét felhúzza a cipőjét, hangosan bevágja maga mögött a bejárati ajtót, és elindul egy ártatlan áldozatot keresni. Muszáj leadnia a feszültséget, ő pedig ezt a gyilkolással tudja levezetni. Beteges, de ez az igazság.

Menj a térre, és válassz ki valakit, akinek belelátsz a lelkébe a szemein keresztül. Olyat válassz, aki túl ártatlan.

A lány bájos mosolyt erőltet magára.

- Roxanne, nyugi. Jól fogod magad érezni. - nyugtatja magát.

Tudja, ha megérzi a vér jellegzetes illatát a levegőben, bekattan valami és onnan nincs már vissza út. Ezt szereti a legjobban.