Anne Stilinski élete teljesen megváltozik, mikor hazaérkezik Hollandiából az ikertestvéréhez és apjához.
Fura dolgok történnek vele, amit eleinte ő sem ért és azon dolgozik, hogy megfejtse mi zajlik körülötte. A barátai, akiket eddig ismert teljese...
Ezt a részt a legjobb barátnőmnek ajánlom fel, aki tegnap ünnepelte a szülinapját!!! Boldog szülinapot Tami!!!
Úgy gondoltam, hogy jobb ha az álmomról nem beszélek senkinek és úgy teszek, mintha misem történt volna. Dereket el kell felejtenem. Nem tehetek mást. Érzem, hogy van valami, ami vonzz hozzá, de nem tudom megmondani, hogy mi is az pontosan. És ezek mellett az eszem azt mondja, hogy jobb ha nem avatkozom bele a körülötte forgó dolgokba.
Az álmom utáni reggelen, szerintem érthető módon, eléggé kómásan keltem. Gyorsan vettem egy hideg zuhanyt, majd a szobámban a szekrényem előtt állva gondolkodtam, hogy mit is vegyek fel aznapra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Végül egy sima, sötétebb vörös szoknyára és egy zöld, kötött pulcsira esett a választásom. Felkaptam a táskám és lesétáltam a konyhába, ahol Stiles evett és közben a telefonját bújta.
-Jó reggelt! - nézett rám kedvesen, de a fáradt állapotom miatt nem éppen kedvesen köszöntem neki vissza.
-'Reggelt! - dörmögtem és elővettem egy csésze bögrét, amibe töltöttem egy adag teljesen fekete adag kávét.
-Anne! Valami baj van? - zárta le a mobilját testvérem és mellém lépett.
-Nem... Csak... Rosszul aludtam és ez egy kicsit megvisel... - enyhültem meg és küldtem neki egy kedves mosolyt, mire látszólag megnyugodott.
-Ohhh. Már kezdtem azt hinni, hogy valami bajod van. - simogatta meg a vállam és egy pillanatra úgy éreztem magam, mint a régi szép időkben.
-Nem... Csak tudod Amszterdamban más volt... Más szokások és az időeltolódás se nagyon "ment ki a szervezetemből". Pedig már lassan egy hete itthon vagyok. - nevettem fel.
-Értem én... De itt vagyok neked és ha kell mindenben segítek neked. - ölelt szorosan magához. Beszívtam kellemes illatát és arcom vállába fúrtam. Végre újra azt éreztem, hogy a testvéremmel elválaszthatatlanok vagyunk. A tökéletes pillanatot Stiles telefonja zavarta meg. Gyorsan a füléhez kapta és idegesen beleszólt.
-Most? Peter! Tudod jól, hogy nekem ma iskola van! - kiáltotta bátyám, mire csak egy hangot hallottam a hátam mögül.
-Pedig nagyon fontos lenne... - emelte el a fülétől a telefont a férfi, mire csak ledöbbentem. Hogy jött be ilyen halkan a lakásunkba?
-Peter! Hányszor mondtam már, hogy nem jöhetsz be a házunkba csak úgy!? - kérdezte ingerülten a testvérem - És különben is! Halálra rémiszted Anne-t! - mutatott rám, egy amolyan, indokra.
-Engem aztán nem ijesztett meg. - fontam össze a karom magam előtt. - De ha zavarok, akkor mondjátok azt és... Már itt sem vagyok. - kaptam fel a már előre kikészített reggelim és mikor Peter-hez értem, csak megálltam mellett és a fülébe súgtam. - Az jobban aggaszt, hogy a testvérem semmit nem mondd el nekem, minthogy te bejárkálsz hozzánk. - néztem rá.
