Lehetetlen szerelem //SZÜNETEL//

Szülinap

~Pár héttel később~
Reggel amikor felkeltem zajra figyeltem fel ami a konyhából jött.
Gyorsan lefutok látni mi történt. Hát anyu és apu valamit művészkednek és mivel kicsi a hely, mindent levertek a pultról
-Ti mi a jó Istent csináltok. Apropó jó reggelt.-mondom élvezettel.
-Hááát....öhm.... Boldog szülinapot kislányom.-mondják mindketten meglepődve
"Jujj én el is felejtettem hogy nekem szülinapom van."
-Öhm....Köszönöm.-mondtam közben odamentem megölelni őket.
Csöngettek. Odamegyek kinyitni az ajtót, amikor kinyitottam  megált bennem az ütő:Attila ált előttem egy nagy csokor vörös rózsával és az ő levakarhatatlan mosolyával.
-Szia kincs! Boldog szülinapot.
-Szia! Köszönöm szépen.
-Ez a tied.-átadja a gyönyörű csokrot és megcsókol. Anyuék mindezt értetlenül nézték mivel nem tudták mi ez az egész.
-Jajj hogy el ne felejtsem. Apa, anya, ő itt Attila a barátom.-mondom kicsit félve a reakciójuktól.
-Örvendek, fiam. Az én nevem Imre de szeretem ha Egonnak szólítanak.-mondja apu higgadtan.(amin meg is lepődtem)
-Szervusz az én nevem Erika.-mondja anyu követve apu példáját.
-Csókolom. Az én nevem mint tudják Attila.
-Látom szereted a lányunkat ha ilyen szép ajándékkal leped meg.
-Igen nagyon szeretem. -mondja Attila elvörösödött fejjel.
-Fiam, ha a lányom is szeret akkor áldásom rátok-mondta apu meghatódottsággal.
Attila felém fordul választ várca.
-Efelől nincs kétségem.
-Akkor áldásom rátok.-hallom apu hangját.-Na. Csókoljátok meg egymást.
-Ti akartátok.-amikor ezt kimondtam Attila ajkai már az enyémen voltak. Hallottam ahogy anyu szipog ezért elváltunk. Ekkor a hercegem megszólal:
-Menj öltözz valami szépbe lenne egy meglepetésem.
-Neee. Ma nem akarok mást mint veled és a családommal tölteni a szülinapomat. Mást semmit.
-Gyere naa.-veti be a bociszemeket aminek sajnos nem tudok ellenállni.
-Na jó. Elmegyek veled.-adom be a derekamat.
-Menj gyorsan. Itt megvárlak.
-Ok. Gyors leszek és kacsintok egyet feléje amitől elmosolyodik.

~Attila szemszöge~
Látom Ritát felszaladni a lépcsőn. Te jó Isten nagyon gyönyörű.... Pár perc múlva jön is lefele. Egy piros ruha van rajta. Haja fürtösen omlik a vállára. Amikor hozzám ér egy határozott mozdulattal magamhoz húzom és megcsókolom. Ő visszacsókol. Én ekkor megszólaltam:
-Gyönyörű vagy.
-Köszi.
-Mehetünk?
-Mehetünk.
Belémkarol úgy megyünk ki az ajtón. Beülünk a kocsiba.
A  helyszín nem volt messze de akkor is én gyorsan akartam odaérni.

~Rita szemszöge~
Kicsit ideges vagyok. Vajon mit akar negmutatni nekem Attila?
-Megérkeztünk. Jössz?
-Igen mehetünk.
Elindulunk kézenfogva az ajtó felé. Amikor kinyílik egy nagy tömeg áll elém azt mondva hogy
"Boldog szülinapot Rita"
-Köszönöm szépen.-mondom meglepődve. Berna és Nóri állnak elém köszönteni. Látom két fiú lép oda a két lányhoz. Berna megszólal:
-Rita ő itt a barátom Mário.
-Szia Rita Boldog szülinapot!-mondta.
-Szia köszi szépen. Örülök hogy megismertelek.
-Rita, ő meg itt az én barátom Bence.-szólal meg Nóri.
-Sziasztok fiúk érezzétek jól magatokat.
-Gyere. Menjünk táncolni. -mondják a lányok egyszerre.
Odamegyünk a parkettre. Nagyban táncolunk amikor két kezet érzek a csípőmön. Attila volt az. Megfordulok és megcsókolom.
Mindenki elkezd tapsolni. Nem tudtam miért. De amikor elváltunk észrevettem a tortát magam előtt. Elfújom a gyertyákat és megszólalok:
-Akar valaki képet csinálni?
-Igen én. -hallok meg egy férfihangot. Csabi volt az. Megismerem száz közöl is.
Odaáll mellém, megölel és kész is a kép. Akkor a tömegben észreveszem Zitát.
Csabi elvegyült a tömegben.

Még csináltunk pár képet. Atti odament hozzám, kézenfogott és vezetett. Az út vége egy gyönyörű kertben volt ami tele volt színesebbnél színesebb virágokkal, a közepén volt egy szökőkút körülötte padokkal.
Egyikre le is ültünk és Attila megszólalt:
-Tetszik?
-Igen nagyon.
-Be kell neked vallanom, nem is a buli volt a meglepetés hanem ez.
-Tényleg? Ezt nem is hiszem el ez a hely csodálatos.
-Szeretlek Rita.
-Szeretlek Attila.
Amint ezt kimondtam megcsókolt. Lépteket hallok ezért elválunk. Csabi volt az. Közelebb jött és megszólalt:
-Beszélhetünk?
-Nincs miről.- mondom neki flegmán.
-Kérlek. Csak pár perc.
-Ok én megyek.-szólal meg a hercegem és el is tűnt.
-Gratula. Ez a mesterséged. Elrontani a szép pillanatokat.
-Ne haragudj. Csak tisztázni akartam hogy mért tüntem el pár héttel ezelőtt.
-Óh!!! Tényleg? Nincs ezen tisztáznivaló. Elmentél nem szóltál apuéknak merre vagyok. Amikor hazaértem nem vagy sehol apuék meg leszedték a fejemet hogy merre voltam.
-Ne haragudj. Zita beteg lett. Ez a betegség megölte a babát. Nem volt aki intézkedjen. Ezért mentem el olyan hamar.
-Te jó Isten sajnálom. Nem tudtam. Most jobban van?
-Súlyos trauma érte. Ezért hoztam el őt is hogy kapcsolódjon ki.
-Értem. De őszintén hol fogtok aludni? A szbádban az ágy 1 személyes. Ketten nem fogtok beleférni.
-Hát igen ezen én is gondolkoztam.
-Tudod mit? Szobát cserélünk ok?
-Köszönöm szépen Rita.
-Rita jöttek még valakik jössz őket üdvözölni?-szólal meg a hercegem.
-Igen megyek.

~Attila szemszöge~
Megjött az a Csabi. Megzavarta a szép pillanatunkat, most pedig egyedül van Ritával...... Nagy gondolkozásomból Ádám zavart meg.
-Mivan haver? Rita?
-Azzal a Csabival van.
-Hoppá fellép a féltékenység.
- Pontosan. Féltékenység. Tudom hogy nem közömbösek egymással szemben ez zavar engem. Érted?
-Igen haver. Nézd jönnek még valakik. Szólj Ritának.

~Rita szemszöge~
Lejárt a buli. Attila elvitt haza. Felhívtam a szobámba segíteni átpakoli a cuccainkat. Amikor végeztünk leültünk az ágyra. Atti közelebb jön és megcsókol. Lereít az ágyra és elkezdi levenni a blúzomat.. De ekkor befejeztük a csókot. Én Attilát hirtelen arcon teremtettem úgy hogy az már nekem is fájt.
-Ezt miért?- kérdem tőle majdnem sírva az ijedségtől.
-Hát......gondoltam...már elég régóta járunk.
-Bocsi de én még nem vagyok erre felfészülve.
-Nem baj szerelmem. Én várok rád. Amig csak akarod. Mert szeretlek.
-Én is szeretlek és ne haragudj a pofonért.
-Nem baj. De én megyek. Szia.
-Szia.
Kiment az ajtón és akkor én rádőltem az ágyra. Hamar el is nyomott az álom.