Lehetetlen szerelem //SZÜNETEL//

Egy élményteli nap

Másnap reggel mikor felkeltem kacagást hallottam a földszintről.
Felöltöztem és lefutottam látni hogy mi olyan vicces.
-Jó reggelt. -mondtam reggeli rekedtes hangon.
-Jó reggelt.-mondták mindannyian .
-Hogy aludtál?-kérdi Csabi.
-Szarul. Őszintén ha tudtam volna hogy ilyen kényelmetlen ágyad van nem cseréltem volna.
-Szerencséd hogy ez volt az egyetlen éjszaka mert ma megyünk is haza.
-Hogy miiiiiiiiiiii? Na azt már nem. Itt maradtok mind a ketten. Zita, veled találtam ki egy programot. Csabi veled bedig beszélnem kell.
-Sajnálom de én nem akarok itt maradni.-szólalt meg Zita is.
-Légysziiii.-vetettem be a bociszemeket.
-Ok na. Még maradunk egy-két napot.-mondta Csabi.
-Jeeee.-ujjongtam.- Zita, készülj.
-Ok. De megtudhatom hova megyünk?-kérdi Zita.
-Nem. Majd meglátod.-mondtam és felfutottam az emeletre.
Felhívtam Nórát.
-Szia Nóra. Van programod mára?
-Szia Rita. Nincs. Miért?
-Szeretnék valami programot szervezni Zitának.
-Értem. Én benne vagyok.
-Ok. 12-kor találkozunk a közeli parkban. Légyszi szólj Bernának is.
-Rendben. Nyugi szólok neki.Szia.
-Ok szia.

Amikor végeztem lementem a nappaliba ahol Zita már várt.
-Kész vagy?-kérdem tőle az ajtón kifele menet.
-Igen. De kezdek kíváncsi lenni.
-Az annál jobb. De Csabi hol van?
-Elintézi a repülő jegyeket.
-Ok indulhatunk?
-Igen.

Megyünk az utcán amikor egy csapat fiúval találkozunk. Egyik közülük megszólal.
-Szia Rita. Merre mentek?
-Szia. Bocs de honnan tudod a nevemet?-kérdem meglepődötten.
-Ja bocsi. Az én nevem Ádám. Berna tesója és Attila haverja.
-Ah... Most már értem. De tényleg ahogy emlékszem te is ott voltál a szülinapomon. Igaz?
-Pontosan... Bocs csajok de mennem kell. Sziasztok.
-Szia Ádám.-köszöntünk és mentünk tovább.

Megérkeztünk a parkba ahol a lányok már vártak.
-Sziasztok lányok. Köszi hogy eljöttetek.
-Sziasztok. Ez csak természetes.-mondták mindketten.
-Lányok, arra gondoltam elvisszük Zitát a titkos helyünkre.
-Az jó ötlet. Indulhatunk.-mondták a lányok ujjongva.
Elmentünk a park egy eldugott zugába. Ezt a helyet a lányokkal szépen feldíszitettük. De amikor odaértünk nagy meglepetés ért.

A díszek leszaggatva és a közepén egy csapat fiú. Egyikük felfigyelt ránk és ebben a pillanatban a többiek is követték példáját.
-Rita, hercegnőm. Honnan tudtok eről a helyről.-mondta Attila.
-Ezek a díszek tőlünk származnak.-mutattam a szakadt díszekre.
A fiúk szoborként néztek ránk. Nekem egyből aírógörcsöm lett és elfutottam. Ahogy láttam Attila jött utánam.
-Rita, Rita, várj már meg. Hadd magyarázzam meg az egészet.
-Mit akarsz magyarázni? Elfoglaltatok egy helyet ami már eleve foglalt volt.
-Igen ez igaz de nem én akartam.Én láttam hogy a tiétek. Láttam a sok képet rólatok. De Ádám azokat mind leszedte. Én szeretlek ,nem akartalak volna megbántani.
- Én is szeretlek. De kárpótlásul te és a fiúk segítetek e gy szuper napot szervezni Zitának.
-Én benne vagyok. Tudod mit menjünk le a Margit szigetre.
-Tényleg ez tökéletes. Út közben pedig veszünk pár pizzát és az ottani asztaloknál megesszük.
- Indulhatunk? De előtte szóljunk a többieknek is.
Elindultunk kézenfogva visszfele.
-Hé, skacok. Mi lenne ha lemennénk a Margit-szigetre?
-Mi benne vagyunk.-néztek össze a fiúk.
-Dani, Ákos,Patrik. Ti szolgláltatjátok a járműveket.-osztotta ki Attila az utasításokat.-Az egyik autóval elmegyünk egy pizzériába pár pizzáért.
-Ok.-szólt mindenki egyszerre.

El is indultunk. Meg vettük a pizzákat és most itt ülünk a Margit-sziget padjain és esszük a pizzákat.
-Skacok köszi szépen ezt a napot rég nem éreztem magam ilyen jól.
-Ennek örülök. Féltem nagyon a véleményedtől de most megnyugodtam abban a tudtaban hogy boldog vagy.
-Sziasztok. Én is beszállhatok?-hallok meg egy ismerős hangot.
-Szia hát persze. Szerencse hogy maradt neked is a pizzából.-fordultam felé.
-Szia cicám hogy érzed magad?-puszilta meg Csabi Zitát.
-Szia. Nagyon jól. Gondolom látszik.-mondta Zita örömmel.-Gyere ülj le.
-Rita, jössz egy kicsit velem?-nézett rám a hercegem.
-Persze.
Elmentünk egy távolabbi helyre.
-Na sikerült téged kárpótolni?
-Engem nem. De Zitát igen.
-Őszintén mért szentelsz neki ennyi figyelmet? Már- már kezdek féltékenykedni.
-Terhes volt. Egy betegség miatt elveszítetze a babát és depresszióba került. Azt akartam hogy egy kicsit kapcsolódjon ki. Te látod most milyen boldog? Mintha semmi sem történt volna vele.
-Te jó Isten. Ha tudtam volna.
-Hallgass nem tudsz semmiről. Ne éreztesed vele hogy sajnálod. Érted mit akarok mondani?
-Igen persze. Gyere ide kis ápolónőm.-magáhpz húz és megcsókol. Levegőhiány miatt elváltunk. Visszamentünk a többiekhez. Az egész napot itt töltöttük. Végül estefele elindultunk haza. Amikor hazaértünk, indultam volna az emeletre de Zita visszarántott és szorosan megölelt.
-Köszönöm szépen. Ez a nap volt a legszebb az életemben. Rég nem éreztem magam ilyen jól.-mondta hálásan.
-Nincs mit. Örülök hogy tetszett. Ha nem haragszol most felmegyek a szobámba.
-Menj nyugodtan.
Bementem a szobába utána a fürdőbe. Letusoltam. Utána visszamentem a szobába és rávágtam magam az ágyra. Rögtön el is aludtam.

Sziasztok köszi szépen a több mint 1K nézettséget. Szeretlek titeket és remélem érdekesebbnél érdekesebb részekkel tudok majd nektek szolgálni.

Pusszancs.