7 nap

1

Amikor kedd reggel a suliba mentem, nem gondolkoztam semmin. Mármint, ilyenkor az ember sokszor mondja azt, hogy nem jár sok minden a fejében, közben mégis, de az enyémben tényleg semmi. Egy lassú szám szólt a fülesemen keresztül, míg én csak ütemesen, kötelességtudóan lépkedtem, felkészülve egy újabb napi borzalomra. Hosszú, hátközépig érő barna hajamat egyenesen hagytam, mogyoróbarna szemeimmel az utat figyeltem. Nem kattogtam az élet nagy dolgain, és nem fárasztottam magamat a kérdéseimmel, mint azt általában szoktam. A szüleim kivettek a mai napra egy szabadnapot, és Liliannal, az öt éves húgommal otthon maradtak, amiért be kell valljam, de irigyeltem őket, és velük akartam lenni, nem csinálni egész nap semmi megterhelőt, maximum átvenni a futártól a kaját. Lili egy édes lány, tele csilingelő nevetéssel, boldogsággal, és a gyerekekre jellemző őszinteséggel.

Az iskolához közeledve egyre több embert vettem észre, ahogy a hatalmas gimnáziumi épület felé tartanak, a legtöbben nulla életkedvvel, amit nem is csodálok. Megigazítottam a barna, bőr hátitáskámat a vállamon, halvány, fehér színű garbós hosszú ujjú pólómat - ami alul ruhaszerűen távolodik el a testemtől - megigazítottam, és egy mély levegő kíséretében a lépcsők felé indultam, ahol a megszokott csapat várt.

- Aisha! - üdvözöltek mosolyogva a többiek, tehát a 10. osztály "kemény magja", ahogy a tanárok mondanák. Kyara, aki egy szőke hajú, kék szemű, mindig mosolygós lány, Sasha: neki barna haja van, és a válláig ér, egy vidám hippi csaj, színes ruhákban. És a fiúk, Ryan, Connor, és Aron. Így hatan verődtünk össze az osztályban, még kilencedik elején, és azóta is egy társaságot alkotunk.

- Emberek, mindjárt itt a nyár - ragyogott fel Connor arca, amin nekem is mosolyognom kellett. Fiúk közül vele vagyok a legjobb kapcsolatban, ami talán amiatt jöhetett így össze, hisz vele voltam először házibuliban, ő tanított meg korcsolyázni és gördeszkázni, és már szinte olyanná vált nekem, mint egy nagy báty, aki mindig itt van nekem. Mézszőke haja tökéletesen be volt lőve, kék szemeivel pedig az iskolába érkezőket vizslatta. Ryan és Aron különböztek tőle: ők ketten a rocker gyerekek, állandó fekete cuccokban, cigivel a kezükben, fekete hajjal. Egy időben azt hittük, hogy testvérek, csak rohadt jól leplezik, de miután mind a kettő személyi igazolványt összehasonlítottuk, rá kellett jönnünk, hogy egyik sem hamisítvány,és hogy tényleg nem testvérek.

- És három hónapig nem látjuk egyik tanárt sem... De előtte még ki kell bírnunk pár hónapot - sóhajtott fel Sasha, és a szivárvány színű cipőfűzőjét kezdte el figyelni.

- Az már teljesen egyszerű srácok. Majd egy hétre bevállaltok valami kamu betegséget, mint például... - mondta Ryan Aronnal egyetemben, viszont nekem fokozatosan halkult el az, amit mondtak, és egyre inkább a gondolataimba süllyedtem. Ezerféle dolog eszembe jutott, köztük az is, hogy új bejegyzést kéne feltölteni a blogomra, vagy hogy otthon le kéne szednem az égősorokat a szekrényemről, és füvet vágni a kertben, ugyanis itt a jó idő.

- Aisha, neked jó lenne? - kérdezte Connor, majd öt szempár kutató tekintetével találtam szemben magam. Az előbb még nem arról volt szó, hogy Ryan és Aron lógni akar a suliból?

- Igazából... Mi is volt a kérdés? - fésültem végig zavartan a hosszú hajamat, majd segélykérőn a lányokra néztem.

- Hé te lány, merre jártál? - nevetett fel Kyara.

- Remélem nem megint Nathaniel Brooks járt a fejedben... - csóválta a fejét Connor, mire dühösen néztem rá. Egy nevetéssel lerendezte a haragomat, ám késő volt, mert Nate neve hurrikánként ment végig a társaságon, és mindenki egyszerre beszélt hozzám.

- Esküszöm neked Aisha, hogy ha már megint ő jár a fejedben, felrobbantom egész Amerikát - gesztikulált a kezeivel Sasha, aminek hála majdnem leütött egy kilencedikest.