7 nap

4

- Hogy mi? - nevetett fel zavartan, és a szememben kereste a választ erre a kérdésre.

- Megnyertem - sóhajtottam, majd vártam, hogy az arcán átfusson a felismerés jele. Nem kellett sok idő, nyugodt arckifejezése döbbentbe csapott át. Még anno, amikor jóban lettünk, miután nekiütköztem a karácsonyi előadáson,ő biztatott engem, hogy induljak ezen a versenyen. Nem kért régen engem semmi olyasmire, hogy majd őt vigyem: szimplán jó szándékból indított el ezen az úton, és most tényleg sikerült nyernem. 

- Gratulálok Baba, de... - kezdte, és idegesen a hajába túrt. A gyomrom liftezett, és a "de" szócskánál kissé megállt a szívem.

- Bocsi, igazából hülyeség volt idejönnöm, nem is tudom hogy gondoltam - nevettem fel lányos zavaromban, majd hátat fordítottam Natenek, és a könnyeimmel küszködve elindultam visszafelé.

- Aisha, várj már - kiáltott utánam, majd elkapta a kezemet és magával szembe fordított. Kék szemeit mélyen az enyémbe fúrta.

- Mit akarsz?

- Nem akarom hogy azt érezd, hogy tartozol nekem, és ezért akarsz magaddal vinni.

- Én döntöttem így - rántottam vállat, majd ismét hátat akartam neki fordítani, amit nem hagyott.

- És nem akarok csalódást okozni - suttogott, majd a szeme egy kicsit elsötétült.

- Gyenge kifogás Nate. Csak mondd hogy nem, és engedd el a kezemet - néztem le a csuklómra, ahol bizsergett a bőröm Nate tenyere miatt.

- De én is helyre akarom hozni Aisha, nem csak te. De tudnod kell, hogy én idén ballagok, és... - kezdte gondterhelten, de én nem hagytam neki hogy befejezze.

- És majd ha nagy egyetemista leszel, és esetleg összejönnénk és együtt maradnánk, akkor nem lenne rám időd - nevettem fel lesajnálóan, de közben igazából csak magamat néztem le, hogy tényleg képes voltam azt hinni, hogy ezzel minden megváltozhat.

- Én nem ezt mondtam - emelte fel a kezét védekezően, de vágytam rá, hogy újra a csuklómra tegye. Ám ebben a percben a sértettségem és a naivitásom túlságosan is lekötött ahhoz, hogy ezzel tudjak foglalkozni.

- Csak erre céloztál.

- Minden az érettségi körül forog, meg a felvételi, a faktok, hogy hova tanuljak tovább...

- Nate, én ezekről nem is tudtam! Nem engedtél közel magadhoz, csak ellöktél, ezzel megszakítva minden kapcsolatot köztünk! Mégis azt mondod hogy hiányoztam... Én nem értelek, oké? - kiabáltam vele, majd idegesen a hajamba túrtam. Úgy éreztem, hogy teljesen elegem van már mindenből és mindenkiből.

- Aisha... Tudod mit? Csak kezdjük ott ahol a legelején, jó? Te is hiányoztál nekem, és én is neked. Indítsunk tiszta lappal, mint a legelején, amikor belém jöttél karácsonykor - mosolyodott el, én pedig kifújtam az eddig bent tartott levegőmet, és egy megkönnyebbült sóhaj szökött ki a számon.

- Okés - mosolyogtam fel rá, ugyanis vagy egy fejjel magasabb volt nálam.

- És elmegyek veled Isztambulba, ha tényleg ezt szeretnéd - nézett le rám őszinte mosollyal. A szívem ebben a percben bukfencet vetett, és valóban úgy éreztem, hogy jól döntöttem.Bár el nem tudom képzelni, hogy Connor mit fog hozzászólni, vagy úgy az egész baráti köröm.

- Bejössz? - kérdezte suttogva. - Azt hiszem, lenne mit mesélnünk egymásnak - mosolyodott el, én pedig elnevettem magam.

-Kétlem hogy jó ötlet lenne felverni a családodat éjfélkor - néztem rá kétkedve. Óceánkék szemeit az én barna szempáromba fúrta, és nem is engedte el jó ideig. - Plusz nekem is haza kéne mennem. Szükségem van alvásra,