Én más vagyok...

~Zaj~

Neki löktem az ágynak es elkezdted csokolgatni.Lehuztam a polojat es a testet kezdtem el csokolgatni.Elegge beindult mert mar tepte a lepedot...Viszont amikor huztam le a nadragjat hallottunk egy hangot kozeledni a lepcson amikor jobban hallottuk.......

Gyorsan elkezdtünk visszaöltözni.Mikor én felöltöztem ki nyitottam az ajtót nagyon kicsi résnyire.Megláttam,hogy nincs az emeleten senki.Lehet,hogy képzelődünk?Vagy esetleg már elment aki itt volt?Anya lehetett volna?

Kavarodtak bennem a kérdések.De amikor abba hagytam az elmélkedés és vissza zártam az ajtót,benéztem a szobába...teljesen üres volt.Mark lehet,hogy elment fürdeni.Ugy hallottam,hogy folyik a víz.Ezért benyitottam,és szembe találta magam Mark tökéletes testével.Azt hittem,hogy azonnal nekirontok es ramaszok.De muszaj volt türtőztetnem magam,nem mászhatok csak úgy rá!Elötte fel kell izgatni..

Egy ideig csak szótlanul néztük egymást egy kis idő elteltével beült a kádba.Kezével mutatta,hogy menjek be hozzá.Azonnal ledobtam minden ruhámat es kulcsra zártam az ajtót.Behuppantam a kádba elé.

Figyelj Dylan....be kell vallanom valamit...

-Jezusom..mit?

-Hat...az van...,hogy..elfogok koltozni..

-Mivan? Mikor?

-Jovoheten..

-Es megis miert..? Nem vagyok eleg jo hozzad,nem vagyok eleg jo neked?

-Nem errol szo sincs,anya beteg lett es itt keptelenseg lenne meggyogyitani,es muszaj mennem vele,mellette kell lennem!

/Dylan kirontott a kadbol,es sirva kirohant a furdobol/