A mai nap ugyanúgy indult,mint a többi.
Felkeltem 6:30-kor.
Amikor egy kis erőt vettem kikeltem az ágyból és nagynehezen besétáltam a fürdőbe.Amikor bele néztem a tükörbe azon járt az agyam,hogy:
-Most mi a jóistent kezdjek a fejemmel?
Végül 6:50-kor kifáradtam a fürdőböl.Fel öltoztem és lementem anyunak köszönni.Adtam két puszit az arcára majd gyorsan meg reggeliztem.Rápillantottam az órára láttam,hogy 7:15.
-Jézusoom!
Ordítottam fel 7:20-kor jön elém a legjobb barátom...(vagyis ő ugy tudja,hogy csak azok vagyunk...viszont én kicsit többet érzek iránta mint barát).
Mire végeztem az elmélkedéssel már üzent is,hogy ittvan.
Az üzenetben ez àllt:
-Mark:Na szia ittvagyok jössz?😏
-Én:Persze,sietek😅
Mire látta az üzenetem már kint is voltam a kapuban.
Köszöntünk egymásnak majd elindultunk a suliba.Ma 6óránk volt.
Osztály főnöki,Matek,Tesi,Fizika,Irodalom,Biológia.
Mark-al beértünk a suliba 7:50re.
Annyi időnk pont volt,higy 1-2szót váltsunk az oszt.társainkkal.A beszelgetést a becsöngő és a tanár zavarta meg.
Egész gyorsan vége lett az órának(kivételesen)
Utánna jött a 2.,3.,4.,5.,6.óra.
Végül 6.óra után odajött hozzám Mark.
-Hé tesó ma 4-kor tala a parkban?-nézett a gyönyörű kék szemeivel a szemembe.
-Ööö persze rád mindig van időm.-néztem rá aranyosan.
-Tudod,hogy imádlak te bolond.-Nevetett fel.
Végül elindultunk haza fele.
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Én más vagyok...
RomantizmDylan vagyok. 17éves.És amikor a legjobb barátommal vagyok Mark-al olyan furcsa érzés fog el...Mintha többet éreznék iránta mint legjobb barát? Csak attól félek,hogy ő nem érez irántam többet,mint barát.
