You And I (Befejezett)

Prológus

- Vik, gyere, mert elkésünk- kiabálta Louis.

- Megyek már!- kiabáltam vissza, majd megakadt a szemem egy fényképen, amelyiken én és Louis vagyunk. Megfogtam a képet és leültem vele az ágyra. A szívemet melegség öntötte el, amikor visszaemlékeztem arra a napra.

A nap erősen sütött, amikor Louis úgy döntött, hogy menjünk ki a parkba. Nagy nehezen beadtam a derekam, és elindultunk. Egyszer csak két ismerős arc ugrott ki a bokorból és lelocsoltak minket. Caleb és Lucy, hangosan nevettek, majd mikor a vízi pisztolyból kifogyott a víz, hirtelen ledermedtek.

- Már nem találjátok annyira viccesnek, mi?- nevetett sátáni kacajjal Louis, majd elővett ő is egy pisztolyt.

- Louis, most nem tudsz tisztán gondolkodni...- hátrált Caleb- ne csinálj olyat, amit később megbánhatsz.

- Hidd el Caleb, ez lesz életem legjobb pillanata, ha megteszem- mondta, majd lelocsolta. Caleb elkezdett visítani, majd Louis oda fordult Lucyhoz.

- Tedd csak meg! Mindenki tudni fogja, hogy hősi halált haltam- húzta ki magát.

- Am, Lucy, ez csak vicc- suttogtam.

- Ne most Vik, elrontod a pillanatot- fordult oda hozzám, majd mikor vissza Louis irányába, aki arcon lőtte- te állat!- sikított. Én már sírtam a röhögéstől, majd Louis felém fordult.

- Tudom, hogy engem nem tudnál bántani Tomlinson- nevettem el magam.

- Biztos vagy te ebben Grant?- húzta össze a szemét.

- Igen!- fontam keresztbe a karom.

- Így igaz, téged bírlak!- dobta le a földre a pisztolyt és átkarolt a vállamnál.

- Héj!- kiabálta Lucy és Caleb.

- Bocs skacok, de ez a karma- nevette el magát. Caleb megfogta a pisztolyt és Louist vette célba.

- Hajrá C, hiszek benned!- nevetett tovább Louis. Caleb meghúzta a ravaszt, de nem jött belőle semmi- komolyan azt hitted, hogy lerakom a földre úgy, hogy van még benne valami?

- Reménykedtem benne!- túrt bele a hajába.

- Oké, most már legyen béke!- lóbáltam egy fehér zsepit- üljünk le arra a padra.

Úgy is tettünk.

- És akkor most mi lesz?- kérdezte Lucy.

- Mivel mi lesz?- húzta össze a szemöldökét Louis.

- Nem izgulsz a meghallgatás miatt?- kérdezte.

- Még nem. Lehet, hogy holnap fogok- dőlt hátra határozottan.

- Valaki nagyon biztos abban, hogy továbbjut- nevettem el magam, majd a mellkasára hajtottam a fejem.

- Nem vagyok magabiztos, csak tudom, ha nem is sikerül, te itt leszel nekem- suttogta a fülembe. Belenéztem a kék szemébe, ő pedig félig elmosolyodott- csinálnátok kettőnkről egy képet?- nézett Calebre és Lucyre, akikről el is feledkeztem.

- Persze-, kuncogott Lucy, majd Louis odaadta neki a telefonját és megcsinálta rólunk a képet.

Ez történt két éve. Louis a nyarat itthon töltötte és most felajánlotta azt, hogy menjek el vele a turnézni, vagyis nézőnek.

- Az szép nap volt- ült le mellém Louis, megzavarva a gondolatomat.

- Igen- mosolyodtam el- hiányozni fognak.

- Nekem is. De nincs más választásunk, hiszen koncertre megyünk- karolt át a derekamnál.

- Te mész koncertre- helyesbítettem.

- Igen, te meg jössz velem- adott egy puszit az arcomra. Hát igen... Amikor Louist berakták négy ismeretlen srác mellé, megijedtem. Hogy talán nem fogja jól érezni magát a bandába. De egy hét alatt eléggé összeszoktak ahhoz, hogy a második helyen végezzenek az X-faktorba és még barátok is legyenek. Akkor azt hittem, hogy el fog engem örökre felejteni és már a nevemre sem fog emlékezni, de amikor hazajött azzal, hogy menjek velük a turnéra, örömmel igent mondtam. Louis és én gyerekkorunk óta elválaszthatatlanok vagyunk, így nem volt kérdés, hogy mi lesz a válaszom. De a négy sráccal még egyáltalán nem találkoztam. Mi van, ha bunkók? Nem, az nem lehet, hiszen Louis tök jól kijön velük, és a bunkókkal nem nagyon barátkozik. Mindegy, úgyis megtudom, amikor találkozom velük.

- Mehetünk?- állt föl Louis és nyújtotta a kezét, hogy felálljak.

- Igen- biccentettem és megfogtam a kezét, majd felhúzott és mentünk a turnébusz felé...

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! :) Ha érdekel mi lesz a folytatásban, tarts velem! :)