You And I (Befejezett)

7. fejezet

           

Zöld szemei egészen elvarázsoltak. Harry közelebb húzott magához, így csökkentve a közöttünk lévő teret, de a szemkontaktust nem szakította meg.

- Nem akarok zavarni, de Harry ideje lenne, hogy jöjj!- mondta egy ismerős hang, mire szétrebbentünk. Louis arcáról semmit sem tudtam leolvasni.

Harry csak biccentett, majd rám nézett.

- Na, menj már!- nevettem fel- itt leszek egész forgatás alatt.

- Reméltem is- adott egy puszit az arcomra, majd odament a fiúkhoz.

Nem tudom mi volt ez. Harry és én olyan közel voltunk egymáshoz, mint még soha. És ezt Louis meg is látta. Vajon felzaklatta, amit az előbb látott? És egyáltalán miért érdekel ez egyáltalán?

Nagy gondolkodásomból Lou szakított meg.

- Nézd ezeket az őrülteket- biccentett a fiúk felé, akik a forgatáson is csak bohóckodni tudtak. Elnevettem magam, de csak Louist tudtam nézni. Olyan boldog volt.

***

2 nappal később:

Paul meghosszabbította a szállodában való részvétünket, így a fiúk nyugodtan fel tudták venni a klipet.

Louissal ebben a két napban annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy nem beszéltünk, és próbálta elkerülni azt, hogy kettesben maradjunk.

Már két napja próbálom felidézni magamban, hogy mi történt azon az éjszakán, de semmi. Mint ha agyonütöttek volna és elvesztettem volna az emlékezetemet. Megbántam-e? Igen. Miért? Mert elvesztettem számomra a legfontosabb embert. Louist. Azt kívánom, bárcsak visszamennék az időben és nem ittam volna annyit. Akkor nem távolodtunk volna el Louissal és nem lógna egész nap Eleanor nyakán, ami engem megőrjít.

Gondolatomat az szakítja meg, hogy apró vízcseppek hullottak ruhámra. A fiúk most veszik fel a medencés részt, így nem okozott túlzott meglepetést.

Jobbra nézek, ahol Eleanor vidáman nézi őket, kezében Louis mobiljával. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem lettem féltékeny.

***

Amikor a klip forgatása befejeződött, Paul kibontott egy pezsgősüveget. Koccintottunk, majd a fiúk visszaugrottak a medencébe.

Felnevettem, ahogy láttam, hogy mennyire elvannak, majd egyszer csak Liam közeledett felém. Tudtam mire készül, ezért hátrálni kezdtem, ám ő elkaptam a karomat, majd magához húzott és felemelt. Tudtam, hogy nincs visszaút, ezért belenyugodva veszteségembe merültem a habokba.

Liammel az első pár napban alig beszéltünk, ám az idő és a bezártság hatására megismertem őt és Zaynt is közelebbről.

Liam beugrott közénk a medencébe és egymást fröcsköltük és a fiúk előszeretettel dobáltak be a víz alá.

Miután kellőképpen kiszórakoztuk magunkat, kiszálltunk a medencéből, ahol Paul mindenkinek egy-egy törölközőt adott.

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem éreztem jól magam. De mégis, egyvalami bántott. Hogy Louis egész idő alatt nem foglalkozott velem.

***

A szállodába (most már szárazon) visszaérkezve mindenki elindult a szobájába. Nem bírtam tovább. Túlságosan is hiányzott.

- Louis- szólítottam meg, mire felém fordult. Olyan régen nézett már rám azokkal a kék szemeivel. Mindig átnézett rajtam- beszélhetnénk?- kérdeztem, mire aprót bólintott.

Bementünk az ő és Niall szobájába, majd leült az ágyára és engem nézett.

- Hiányzol Louis- kezdtem- hiányzik az ölelésed, a hangod, a hülyeségeid. Komolyan, sajnálom, hogy két nappal ezelőtt megcsókoltalak. Nem voltam magamnál és nem tudtam kontrollálni magam. Nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartalak elveszíteni- mondtam, majd vártam a reakcióját. Ő csak nézett azokkal a kék szemeivel, de nem mondott semmit- csak ennyit akartam mondani Louis- indultam ki, de visszafordultam-, de tudd, hogy most próbálkoztam, hogy rendbe tegyük a kapcsolatunkat, de téged ez egyáltalán nem érdekel- mentem volna ki, de megfogta a jobb kezemet és magához húzott.

- Te is hiányoztál Vik- mosolygott rám. Annyira hiányzott, hogy így hívjon. Igaz, a többiek is szoktak így becézni, de Louis szájából jobban szerettem hallani.

Szorosan magához húzott én meg a nyaka köré fontam kezeimet, és ahogy tudtam magamhoz öleltem. Ki tudja, hogy nem-e csak álom az egész, és mire felébredek, Louis még mindig átnéz rajtam?

- Vik, ne sírj. Mi a baj?- törölte le mutatóujjával az arcomon lévő könnyeket.

- Mondd, hogy ez a valóság és tényleg visszakaptalak.

- Ez a valóság Vik, és visszakaptál- nézett bele mélyen a szemeimbe.

És az ismeretlen lepkék őrült versenyt kezdtek el járni a hasamba, a szívem pedig a torkomban dobogott. És akkor eszméltem rá, hogy Lou-nak igaza volt. Szerelmes vagyok Louis Tomlinsonba.

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész. 😊 Ha igen, kérlek titeket, hagyjatok nyomot magatok után!