You And I (Befejezett)

5. fejezet

Már a desszertnél jártunk, amikor egy fehér hajú nő ült le Paul mellé.

- Sziasztok, bocsássatok meg a késésért, de ahogy megérkeztünk, Lux-ot rendbe kellett tennem.

- Semmi baj Lou, a lényeg, hogy itt vagytok- mondta mosolyogva Harry- amúgy is. Lou, bemutatom Vikit, Louis legjobb barátját- mutatott be. Lou lágyan rám mosolygott, amit viszonoztam.

- Örülök, hogy megismerhettelek- nyújtottam a jobbom.

- Szintúgy- fogott velem kezet.

- Ő pedig Eleanor, az én egyik kedves ismerősöm, aki pár napig velünk lesz- mutatta be őket egymásnak. Lou ugyanúgy mosolygott Eleanorra, mint rám, és az utóbbi is hasonlóan üdvözölte őt, mint én.

***

Lou nagyon aranyos teremtés, nagyon sokat nevettünk együtt az este folyamán.

- Bocsánat, nekem meg kell néznem Luxot- állt föl az asztaltól.

- Mehetek veled? Imádom a gyerekeket- néztem rá csillogó szemekkel. Lou rám mosolygott.

- Persze, gyere.

Felálltam és együtt indultunk Lou hotelszobája felé.

- Mennyi idős?- kérdeztem.

- Egy éves.

- Ó, akkor a legcukibbak- ugráltam örömömben, mire Lou el kezdett nevetni.

- És neked van testvéred?- kérdezte.

- Igen. Kevinnek hívják és hét éves- válaszoltam.

- És mindig otthon szoktátok felejteni karácsonykor?- kérdezte, mire elnevettem magam.

- Most már értem Harry kitől vette ezt a viccet.

- Bocsánat, én vettem tőle. Szörnyű ez a gyerek, ha nem lenne, ki kéne találni- mondta nevetve.

- Hát igen- értettem egyet. Igaz, hogy csak két napja vagyok itt velük, de egyre jobban kezdem Harryt megismerni.

- És Louist mióta ismered?

- Amióta az eszemet tudom. Igaz, három évvel idősebb, de néha úgy érzem, hogy én vagyok az érettebb.

- És a testvéreivel jóba vagy?

- Igen. Olyanok, mint ha a testvéreim lennének. Imádom őket- néztem magam elé, és rájuk gondoltam.

- És Kevin jóban van Louissal?

- Persze. Amikor nyáron otthon volt Louis, sokat lógtak együtt. Olyanok vagyunk, mint a testvérek, csak külön családból- mondtam, mire elmosolyodott.

- Ez nagyon szép- mondta, majd megállt az egyik ajtó előtt és kinyitotta.

Bekapcsolta a mobilja világítását, mire én is így tettem, így jutottunk el sikeresen az ágyhoz, ahol a kicsi aludt.

- Nagyon édes- ültem le az ágyra, míg Lou a kicsi vacsoráját készítette elő.

- Köszi. Felébresztenéd, amíg én elkészítem a kaját?- nézett rám, mire csak aprót biccentettem.

Felálltam és a kezembe vettem a csöppséget.

- Ébresztő szépség, hamarosan vacsora- mondtam édesen, és el kezdtem simogatni az arcát, mire kinyitotta a szemét.

És 3,2,1... A bomba robbant, mert Lux hatalmas visításba kezdett.

- Oké, nincs semmi baj. Shhh- kezdtem el ringatni a kezembe, és el kezdtem énekelni a kedvenc dalomat. A Here Comes The Sun-t. Kezdett megnyugodni, de nem fejeztem be a dal éneklését.

Amikor befejeztem, hátrafordultam, ahol Lou mosolyogva nézett engem.

- Még soha nem nyugodott le ilyen könnyen- jött közelebb, majd átadtam neki a kicsit.

- Szeretem ezt a dalt. Apukám mindig ezt a dalt énekelte, amikor kicsi voltam- válaszoltam, majd néztem, ahogy Lou megeteti Luxot.

***

- Nagyon szépen köszönök mindent Viki- suttogta Lou, mert Lux megint elaludt.

- Ugyan, szívesen tettem. Imádom a gyerekeket- mondtam mosolyogva.

- Vettem észre- mosolygott vissza- jó éjt Viki, holnap találkozunk- ölelt meg, ami váratlanul ért, de viszonoztam.

- Jó éjt Lou- köszöntem el, majd elindultam a szobám felé.

A folyosón menve, megszokásból balra néztem, ahol a hall volt. És akkor olyat láttam, ami villámcsapásként ért. Louis és Eleanor nevetgéltek, és észrevettem, hogy elég közel ülnek egymáshoz... Túlságosan is közel.

Úgy éreztem, hogy ki kell szellőztetnem a fejem, így a hotel bárjába mentem. Rögtön egy vodkával indítottam, ami először csak úgy marta a nyelőcsövemet, de a többi kör után már úgy ittam, mint a vizet.

- Viki?- hallottam meg egy ismerős hangot. Felé fordultam és elmosolyodtam.

- Louissss- bandukoltam felé. Egyensúlyomat alig bírtam megtartani, így ha Louis nem fogja meg a kezemet, biztos a földön végeztem volna-, mit keresel itt?

- Láttalak a hallban, hogy a bár felé tartasz, és rögtön idejöttem. Ami nem volt régen, de te már segg részeg vagy- válaszolta idegesen.

- Én? Pfff, nem is vajok az!- kezdtem el toporzékolni, majd vissza akartam ülni a bárszékre, de Louis megfogta a kezem.

- Felviszlek- mondta, majd próbált elhúzni, de nem sikerült neki- Vik, így is-úgyis fel foglak vinni, akár tetszik, akár nem.

- Nem tudod megcsinájni- nyújtottam ki rá a nyelvem, mire pimasz mosoly ült az arcán.

- Igen? Akkor ezt nézd- kapott a vállára, mire én annyira megijedtem, hogy a hátát kezdtem el ütögetni.

- Louis tegyél le! Le foglak hányni!

- Nem!- vágta rá, de én a szobáig vezető útig a hátát ütöttem.

Amikor Louis kinyitotta a szobának a zárját, befektetett az ágyba, majd levette a cipőmet.

- Louiiiss- kezdtem el sírni.

- Mi a baj?- ült le mellém és egy kósza hajszálat söpört ki arcomból.

- Ugye nem hagysz el?- néztem rá.

- Miért hagynálak el?- ráncolta össze a szemöldökét.

- Csak válaszolj!

- Soha nem hagynálak el.

- Szeretlek Louis- néztem bele kék szemébe. Louis halványan elmosolyodott.

- Én is szeretlek- adott volna puszit, mire elhúztam a fejem és a számra adott- bocsi, én...- kezdte, de pólójánál fogva magamra húztam és megcsókoltam.

Sziasztok, remélem tetszett ez a rész! 😊 kérlek titeket, hogy hagyjatok nyomot magatok után.

Szerintetek mi fog történni a kövi részbe? 😊