8.Rész

1 0 0
                                    

Mikor felkeltem,nem az ágyamban találtam magam.Nem tudom hol voltam.Hideg volt,és füst szag.Mintha egy mezőn lettem volna,olyan szinten kivolt pusztulva minden...És akkor hirtelen anyám hangját hallhattam.
-Hope!Mit csinálsz?!Miért bámulsz magad elé,ily meretten?!
Válaszoltam neki,bár ő nem hallotta.A mentőket akarta hivni.Minden erőmmel azon voltam,hogy visszatérjek,és ez egyszercsak sikerült.Már majdnem éppen felvették a telefont a mentők,mikor megszólaltam,hogy:"Ittvagyok!".Anyám persze egyből ki volt lepve magából,de én csak csendben hallgattam,mosollyal az arcomon,feloltoztem,ossze kaptam magam,adtam neki egy puszit,és még Mindíg az ágyam szélén ülve mondta a magáét.Rácsuktam az ajtót mosolyogva,és hallottam hogy még Mindíg mondja,kimentem a kapun,visszafordultam és az erkélyen en állt,és mondta a magáét.Dobtam neki egy puszit,majd eltűntem az utcák között.Mikor oda értem Evéhez,elmondtam neki a reggeli látomásom,és meglepődve hallgatott.Elindultunk a suliba.Mentünk,és mikor a domb alljáhozbértünk,ki volt rakva egy tábla,amin egy pontosan ugyan olyan mező volt,mint a látomásban.
-Eve?!Látod azt?!-kérdeztem.
-Mit?Justint és Missie-t?-kérdezte
-Nem....A táblát!
-Igen,mivan vele?
-Olyan volt a látomásban!
Megrettent a telefonom.Justin volt az,hogy nem,nem vesztek össze,de ezt saját szememmel is láthatom.Mikor ránéztem,hogy elolvastam,magához húzta a csajt,és konkrétan egyben lenyelte...
-Pfuj de undi...-Szólalt meg Eve,amire én nagyot nevettem.
Mikor beértünk ezzel a két "normális"potyautassal,Justin elküldte Evét,és Missiet,engem pedig a falhoz nyomott,majd azt mondja:
-Jól gondold meg hogy mit aka(.....)

Vous avez atteint le dernier des chapitres publiés.

⏰ Dernière mise à jour : Dec 18, 2016 ⏰

Ajoutez cette histoire à votre Bibliothèque pour être informé des nouveaux chapitres !

Álomgyár05Où les histoires vivent. Découvrez maintenant