Hi! Sarah Ross vagyok,17 éves.
Ma költözünk be az új házunkba.
Kíváncsi vagyok New York-ra.
Itt minden új...a ház, az emberek....és a suli is.
Vajon lesznek barátaim?
Vagy egyáltalán lesz egy is?
Rám talál a szerelem?
Néhol trágár szavak előfordulha...
Reggel a telefonom pittyegése akadályozta meg csókunkat az álom pasimmal. Pedig olyan jó volt... Sötétbarna szem és kicsit hosszabb haj,enyhe borosta,csókos száj,magas termet. Sajnálom,hogy ez csak álom.😞 Bár már megszoktam,a fiúk engem észre sem vesznek,ha igen meg csak beszólogatnak ilyeneket,hogy:Hogynézelki? Mivankislány,mamakölcsönadtaaszemcsit? Nézdmárakockát! Ezmiaszar? Szegénymilyenronda! Hát igen...nem valami szépek... Remélem az új suli nem ilyen.
Na hát akkor elkezdtem nézelődni a szekrényemben. -Wooww! Ez meg mi?-kérdeztem magamtól,amikor megláttam egy divatos ruhát, ami eltért a szokásos ruházatomtól. Fel is próbáltam.
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Úgy döntöttem, hogy a suliban mivel még nem ismernek,így úgy mutatkozom be,mint egy dögös, rossz kislány. ☺ -Szia anya!-köszöntem anyának,mikor leértem a lépcsőn. -Szia babám!-köszönt vissza anya. -Úristen kicsim,de szép vagy! Eddig is az voltál,de most!! Mi ez az új stílus?-kérdezte anya,majdnem szívinfarktust kapva. -Áhh, semmi. Csak gondoltam többé nem leszek az a kocka,ronda,szégyellős lány. -Mi? Kincsem te mindig is gyönyörű voltál és leszel! És egyáltalán nem vagy kocka! Attól mert neked van terved a jövőben és teszel is érte azzal,hogy tanulsz,nem stréber vagy,hanem egy irigylésre méltó lány! -Köszi anya! Olyan jó, hogy te mindig itt vagy nekem! Imádlak!! -Én is Sarah! Ezutan gyorsan felkaptam a táskámat,nyomtam anyának az arcára egy puszit,majd mentem is...a suliba...a suliba,ahol senkit sem ismerek... Végre jött a busz. Felszálltam és kb. egy 10 perc után le is szálltam. Aztán már a suli előtt találtam magam. Nagy régies iskola volt kívülről. Majd bementem...fehér és halvány sárga falak,rajtuk tablókkal.. Izgultam és kíváncsi is voltam,hogy mit szólnak majd hozzám az osztálytársaim. Aztán megláttam azt az ajtót, amire ki volt írva:11.b. Majd beléptem. Az egész osztály figyelme rám terelődött. Csak néztek és néztek.. -Öhm sziasztok.-köszöntem nekik. -Szia!-válaszoltak szinte egyszerre. Ezután oda ballagtam a legutolsó padhoz,ahol senki sem ült. Aztán csak bámultam kifele az ablakon,majd megláttam őt...
