~elfeledett ének~

15 1 0
                                    

Apró madár korhad ágon,
Fejét hajtva búsan látom
Nem emlékszik az énekre,
A villámszerű fényekre.

Arra a hangra ami élteti,
Vagy a kedvét el nem veszi,
A rosszra rá nem veszi,
A jóra emlékezteti.

De még sem emlékszik,
Igy kedve elvészik,
A fényt sem látja,
Szíve ezt bánja.

Parányi teste a fáról lehull,
Az avarba erősen belenyomúl,
Vére mint a tenger felcsapva,
S a életet lassan feladva.

Belső GondolataimWhere stories live. Discover now