My Gurdian Angel /N.G\ [BEFEJEZETT] *ÁTÍRÁS ALATT*

8|| Mit gondoltam?

"Épp Matt-el beszélgettem, mikor Cam félre hívott.
- Cam, minden rendben?- néztem rá félve.
- Nem teljesen. Valamit el kell mondanom...
- Mi az?
- Az a helyzet, hogy...."
- Cam mond már!!- förmedtem rá.
- A Magcon tour közben... Én... Lefeküdtem valakivel...- suttogta alig hallhatóan azt a két szót.
- Hogy mi??
- Megcsaltalak Zoi- mondta sírós hangon.
- Nehogy te merj sírni!! Cameron megcsaltál!! Nem adtam magam egyből és te máris más ágyába futottál!- ordítottam teli torokból, majd elindultam kifelé semmivel se törődve.
- Kérlek Zoi, mi....
- Nem Cameron- fordultam vissza- itt már rég nincs olyan, hogy mi!- folyt le egy könnycsepp az arcomon. Lementem majd ki a bejárati ajtón. Vajon miért fáj ennyire? Talán azért mert ilyenkor minden lány azt érzi nem volt elég jó a fiúhoz. Nem tett meg mindent hogy szeresse őt. Nem volt elég jó, ezért a srác máshoz futott. Hogy nem tett meg mindent azért hogy maga melett tartsa a fiút. Hogy csak egy volt a sok közül és jelentéktelen szerep jutott neki ebben az "életnek" nevezett pokolban. Hogy fájhat neki bármennyire jobb sose lesz csak elviselhetőbb. Mert az egyetlen egy dolog amit a nők nem tudnak feldolgozni az a megcsalás. Mire gondolat menetem végére értem eljutottam a parkba. Leültem egy padra majd, a játszó gyermekeket néztem. Mikor végre boldog lehettem volna, megint minden összedőlt. Mindig ez történik. Erőltetetten felnevettem, majd az égre emeltem, könytől és fájdalomtól csillogó íriszeimet.
- Miért mindig én vagyok büntetve??- kérdeztem igazából a nagy senkit. Lehajtottam fejem majd a tenyerembe temettem. Már jó pár perce ott ültem mikor egy kislány jött oda hozzám.
- Miért sír a néni?- kérdezte oldalra dönteve szőke lombkoronával díszített haját. Ránéztem mire ő rám mosolygott.
- Semmi csak..... Valaki megbántotta- mosolyogtam vissza rá.
- Ne sírjon mert úgy senki se szép! Anyukám mindig azt mondta, hogyha bármi is fáj, mindig emelt fejjel járjak mert akkor azoknak fog rosszul esni akik bántottak- nézett rám.
- Hol van anyukád?
- Nem tudom. Reggel azt mondta nem sokára visszajön.- tekintett körül a parkban. És ekkor esett le. Ezt a kislányt magára hagyták. Nem tudtam mi tévő legyek. Magára mégse hagyhatom. Ezért hát a leghülyébb és egyben legjobb megoldást választottam.
- Haza jössz velem?
- De anya azt mondta, hogy várjam meg.
- Kincsem.... Anya..... Most elment de majd vissza fog jönni de addig én fogok rád vigyázni jó?- mosolyogtam rá. Ő bólintott én pedig megfogtam a kezét majd vezettem. Mikor a háznál voltunk, a kislány megszólalt.
- Hogy hívnak?
- Zoe. Na és téged?
- Hanna. Biztos hogy itt lehetek?
- Persze- vezettem be a házba. Mindenki a kanapén ült a TV-t nézte azonban érkezésünkre felkapták a fejüket. Feléjük néztem majd mikor láttam hogy elakarnak indulni a fejemmel nemet intettem majd felmentünk. A szobámba Cam ült az ágyon. Rámnézett. Tekintete fájdalomról tanúskodott. Ahogy az enyém is. Amint meglátta a kislányt kiment maga után becsukva az ajtót. Odaléptem a szekrény elé és egy pólót vettem elő és egy francia bugyit. Bevezettem a fürdőbe majd megnyitottam a csapot.Hanna megfürdött, majd a kapott ruhákat magára kapva futott a szobába. Beszélgettünk egy kicsit majd Hanna elaludt. Lementem mire 10 értetlen szempár szegeződött rám.
- Először is- szólalt meg Hayes- igen maradhat. Másodjára pedig ki ő?
- Hanna a neve. 6 éves kb de nem kérdeztem meg tőle. Az anyja magára hagyta a parkban. Nem tudtam mit tegyek. Magára azért csak nem hagyhatom. Így hát ide hoztam.
- Hogy képes ilyet tenni egy anya?- kérdezte leginkább a levegőbe Kim.
- Nem tudom... De az ilyet nem lehet anyának nevezni!!- kaptam fel a vizet és kezdtem úgy érezni,hogy valakit meg fogok ütni. Szegény Carter bánta mert ő kapott egyet a vállába.
- Au!! Ezt most mért??
- Bocsi de id...-fentről sírást halottam ezért nem folytatva a mondatot a felszaladtam. Hanna sírt.
- Hol voltál? Megijedtem
- Jajj kis butus! Nem foglak itt hagyni!! Ígérem... Lejössz bemutatkozni?- öleltem magamhoz a zokogó gyermeket.
-Ahamm... De nem fognak utálni?
- Jajj hogy gondolhatsz ilyet?! Téged lehetetlen utálni- indultunk el le. Tényleg úgy éreztem, felelősséggel tartozom Hanna-ért. Hisz olyan kis törékeny. Olyan kis esetlen, és oly könnyen esik bántódása. És az ilyen embereket meg kell védeni minden rossztól. Mindegy milyen áron. Mikor leértünk a srácok (és Kim) egyszerre fordultak felénk. Hanna elbújt mögém mire én megfordultam és szorosan megöleltem. Cameron jött oda hozzánk először.
- Szervusz törpilla! Cam vagyok. És téged hogy hívnak?
- Szia! Hanna vagyok...
- Jó megismerni Hanna- nézett rá Cam majd arrébb állt. Ezután sorra jöttek a fiúk azonban valakit hiányoltam. Nash... Már jó rég óta nem láttam. Hiányzik. De csak mint barát.. De lehet hogy.... Több. De ezt nem szabadna éreznem... Most szakítottunk a legjobb barátjával! Úristen egy ribanc vagyok... Felkaptam a telefont, de mielőtt tárcsáztam volna ránéztem Hanna-ra. Épp Kim-mel ittak kakaót.
- Hanna drágám! Elmegyek egyet telefonálni. Mindjárt jövök.
- Oké!- adott puszit arcomra amit én megmosolyogtam. Kimentem a hátsó kertbe majd felhívtam Nash-t.

📱-Hali!- nyávogott a telefonba- gondolom- egy kurva.
- Hello! Nash-el szeretnék beszélni!
- Bocsesz most nem tud! Tudod épp most vagyunk túl egy meneten és alszik.
- Nem vagyok kiváncsi,hogy hányszor dugatod meg magad!Add oda azt a kibaszott telefont Nash-nek te utolsó útszéli! MOST!- kezdtem nyugodtan.
- Te nem beszélhetsz így velem!
- Na ide figyelj kislány! Ha nem adod át azt a kurva telefont a 90 centis magassarkúddal foglak kinyírni!! Úgyhogy marha gyorsan add át!!
- Alapból vagy ilyen hülye vagy segítenek? Mondom alszik!!
- Akkor keltsd fel!!
- Nash!! Nash!! Az elmebeteg pótcsajod az!
- Tudod kit pótcsajozzál mikor átment rajtad az összes házas férfi, ribanc!! Add át a telefont!!
- Már átadta!-szólt bele Nash meglepődött hangon.
- Jó.. Akkor először is annyira bírnám ha nem a sík hülye libákat fektetnéd meg! Azok túl könnyűek neked!! Má..
- Mért talán ha veled tenném ugyan ezt mint vele jobban tetszene?
- Hogyne örömömben sikongatnák!!
- Az biztos Zoi!!
- Oké ezt most szarul jött ki- szürtem a fogaim közül- Na a lényeg! Told haza a segged! Új lakótárs van!!
- De Sofia akar egy menetet! És tudod a vágy az nagy úr!!
- Az kényszer te balfasz!! Annyi értelem szorult beléd mint egy téglába!! És nem érdekel tuti lesz majd aki megfekteti! Gyere haza...... Hayes-hez!
- Oké megyek! 📱

Ezzel pedig lerakta a telefont. Hihetetlen, most jöttek haza és Nash már ágyba vitt valakit!! Nem tudom mi ütött belé de kezd elegem lenni!! El kell vele majd beszélgetnem. Lehet, hogy valami, most... Nem nem tudom mi baja lehet. Nash fél óra elteltével itt is volt.
- Ilyen gyorsan lenyomtátok vagy ilyen messze lakik?- kérdeztem kicsit sem kedvesen.
- Ha ennyire bánt csak kérned kell Baby! Szívesen elégítelek ki!
- Ne beszélj már így! Itt van egy k...- akartam folytatni, de Hanna a lábamnak ütközött.
- Anya! Ő ki?- nézett fel rám azonban nem tudtam reagálni. Egy szó visszhangzott a fejembe. "Anya". Könnyeim elkezdtek potyogni. Meghatódtam? Nem, én nem. De nagyon is! Nem tudom szavakba önteni mit éreztem akkor. Anyának hívott egy gyermek. Nash furán nézett. Nem csodálom! Nekem taknyom-nyálam egybefolyt miközben Hanna-t öleltem.
- Öhmm....- kezdte Nash- Ki ez a kislány?
- Őh ihtt Ha.. Hanna! Ah parhkbahn vohlt...- kapkodtam levegő után- otth taláhltam ráh. Egyehdühl vohlt.
- Ohh... Nyugodj meg,mély levegő! De majd beszelélhetünk kettesben Anyukáddal Hanna?
- Persze- mondta mosolyogva a kislány. Felmentünk a szobámba Hanna pedig visszament a többiekhez.
- Az van, hogy...
- ZOIIIIIIII- kiabált fel Cam. Lefutottam majd megálltam a felöltözött skacok elött.
- Hát ti?
- Elmegyünk Tay-hez és az öccséhez.
- Ja oké én is megyek!
- Nem nem jössz, nem férsz be!- mondta Kim majd elmentek. Visszamentem Nash-hez.
- Na mi a baj?
- Zoe.... Én... Szeretlek. Már régóta! De mivel Cam-mel voltál ezért megpróbáltalak elfelejteni. Másokkal. Azonban rájöttem, hogy nem tudlak! Minden egyes percben gyűlölöm magam, hogy nem én voltam az aki először szerelmet vall...- a mondandója végén megcsókolt. Azonnal visszacsókoltam. Lefektetett az ágyra majd elkezdett levetkőztetni. Végigcsókolta a nyakam,  és szinte egész testem. Nem féltem hisz már nem voltam szűz. Mégis izgultam. Gyorsan lekerült a ruha. Innen meg már nem igazán részletezném... Ezután mellém borult majd magához húzott.
- Szeretlek Zoe!
- Szeretlek Nash!- aludtam el szerelmem karjaiba. Végre fedhetetlenül boldogan.

Sziasztok! Mint látjátok a vége felé közeledünk a történetnek. Pontosabban még egy rész lesz+ egy epilógus.
Puszi 😘😘