A nagyokosok és egyéb senkik

Jhon Keats: Álom és költészet (részlet)

Állj meg és tudd! az élet pillanat csak
fa csúcsáról zuhantában a harmat
veszélyes útján; szegény indián
álma, míg szirt felé siet silány
ladikja. Miért e bús nyögés az égre?
Az élet egy még zárt rózsa reménye,
folyvást változó mese szövege,
fellibbenő lány-fátyol halk nesze,
galamb, mely nyári légben hánykolódik,
ruganyos szilfa ágán lovagló, víg
diák, kit gyász és gond nem érdekel.