December éje zordon,
de boldog vagy, te fa,
mert egy àgad se gondol
dús zöld lombjaira:
dérrel süvít a tél is,
fagyassza bár a szél is,
rügyét kibontja mégis,
ha majd tavasz fuvall.
December éje zordon,
de boldog vagy, patak,
vizes nem arra gondol,
hogyan sütött a nap;
elönt édes felejtés,
kristály habod se lejt, és
sosem gyötör kesergés,
a fagy panaszt se hall.
Bár ezt tennék a drága
leányok és fiúk!
De szíven kit ne vágna,
ha öröme messzi fut?
A változást tudod bár,
nem orvosolható már,
a tompaság sem óv már-
ezt még nem zengte dal.
ESTÁS LEYENDO
A nagyokosok és egyéb senkik
De TodoCsupán néhány vers, és idézet és egyéb okosságok a környezetemből és tőlem.
