breakline // h.s. fanfiction

1

A pult előtt ültem.
A mellkasomban is éreztem, ahogy dübörög a hangos, igénytelen zene. Az emberek egymásnak dörgölőztek a táncparketten, néha-néha félreálltak partnerüktől, amíg legurítottak valami alkoholt a torkukon. Megakadt a szemem néhány lány botrányosan rövid ruháján, amin fel is horkantam, de hamar tovább léptem. Meglepődtem, hogy egy házibuli hogy ölthet ekkora méretet.
Egyedül ültem, nézelődtem és unatkoztam.
Balra fordítottam a fejemet, szemeim egy göndör hajú magas férfire tapadtak, aki engem vizslatott szemeivel. Zavartan felálltam a helyemről és elindultam a kijárat fele, de a gyapjas hamar bezárta a köztünk lévő távolságot és elém állt.
- Hogy hívnak? - duruzsolta a fülembe rekedt hangon.
- Blair - válaszoltam.
- Blair - ismételte, majd összepréselte ajkait - Harry vagyok.
Erőltetett vigyorral bólintottam, majd azon voltam, hogy kikerüljem és hazakeveredjek, amikor elkapta az alkaromat és visszarántott maga mellé.
- Még nem - mondta, majd a pult felé húzott.
Szemöldökömet ráncoltam, próbáltam kikerülni fogásából, de szorosan tartott.
- Kérsz valamit? - nézett rám.
A pultnak dőlt, majd közel húzott magához.
- Ez nagyon kedves, Harry, de tényleg ideje indulnom - próbálkoztam be ismét, ezúttal kezdtem pánikba esni.
Visszahúzott finoman maga elé, újra.
Légzésem egyre szaporább volt, nem tudtam, hogy mit akarhat.
- Maradj még, később hazaviszlek - ajánlotta fel.
Nagyot nyeltem.
- N-nem szükséges, közel lakok.
Elvigyorodott, hatalmas gödröcskéi előbuktak.
- Kérsz valamit inni? - kérdezte meg ismét.
- Még nem vagyok 18 - tiltakoztam.
Összeszűkítette a szemeit.
- Hány éves vagy, Blair?
- Tizenhat - hangzott a válaszom - Te?
Füttyentett egyet, azután elmosolyodott.
- Huszonhárom.
Bólintottam, majd ismét próbáltam elszakadni tőle, de kezeit lecsúsztatta a derekamra.
- F-figyelj, közel tíz évvel idősebb vagy nálam - nyeltem egy nagyot - Ez nem fog összejönni.
Hangosan felnevetett, majd kezeit lecsúsztatta a farzsebembe és kiemelte a mobilomat. Bepötyögte a számát, majd felhívta magát.
Basszus.
- Hogy mindig veled lehessek - búgta a fülembe.
Lábaim megremegtek közelségére, tenyeremet mellkasára helyeztem és próbáltam eltolni magamtól a férfit. Mély hahotázásban tört ki reakcióm miatt, ami végett még kellemetlenebbül éreztem magamat. A légzésem felgyorsult, egyre erősebben próbáltam eltolni.
- Ssh, ne aggódj - morogta.
Megfordított, így háttal álltam neki. Próbáltam egyszerűen elsétálni, de Harry megragadta a derekamat és alfelemet övének dörgölte. Apró sikítás hagyta el a számat meglepődöttségemben. Harry ráhajtotta a fejét a vállamra, majd csókot hintett a fülem mögé.
- E-engedj el - próbáltam határozott lenni abban az elcseszett helyzetben.
- El szeretnél menni? - suttogta - Hamarosan elmehetsz.
A szívem a torkomban dobogott, ficánkoltam a fogásában.
- Most kell mennem - akadékoskodtam.
Ismét felnevetett mögöttem, amibe beleremegtem. Kezével a derekamon tolt előre, egészen a lépcsőig, ahol meg tudtam kapaszkodni a korlátban, hogy ne tudjon felvinni.
- Engedd el - búgta, majd elrántotta onnan a kezemet.
Megfordított, így szemben álltam vele, ezután pedig felvett a karjai közé és nekiesett a lépcsőfokoknak.
Remegtem a szorítása alatt, ütögettem kezeimmel, ahol csak értem.
Elértünk egy szobába végül, aminek kulccsal kinyitotta az ajtaját, majd visszazárta.
Lefektetett az ágyra, aminek rögtön a legtávolabbi pontjába másztam.
- Ne félj - duruzsolta, majd megragadta a bokámat és maga alá húzott.
- K-kérlek ne - habogtam.
Ujjaival felgyűrte a pólómat a hasamig, majd apró köröket rajzolgatott bőrömre.
Testem minden porcikája remegett a félelemtől. Minden olyan gyorsan történt, hogy alig tudtam követni a dolgokat.
Elkezdte kigombolni a nadrágját, majd lerúgta lábáról.
A plafont bámultam, szememből kibuggyant egy könnycsepp.
- N-nem akarom - erőlködtem.
Harry értetlenül rám nézett.
- Szűz vagy? - kérdezte rekedt hangon.
- M-mi?
Teljesen elpirultam, ő pedig halványan elmosolyodott.