Elvesztegetett Idő! Gimi! 😅

Elvette tőlem

Beszélgettünk a fiúkról...
De én nagyon nem szeretek a fiúkról beszélni...
-Olivia neked hány fiúd volt már?-kérdezte Kim izgatottan.
-Háát...-húztam el az á betűt.
-Ez már nem jó jel.-nevetett fel baratnőm.
-Nekem az.-mosolyogtam vissza.-Szerintem ez tök jó, hogy nem olyan vagyok mint Jessica volt általánosban,hogy az egész suli átment rajta..sőt még a pletykák szerint az egyik tanár is...ribanc..-mondtam Kimnek egs kicsit indulatosan.
-Igen,ebben tényleg igazad van! Bocsi,hogy felidegesítettelek.
-Dehogy!
-Ölelés!-mondta Kim mosolyogva.

Annyira,de annyira szeretem. Még sohasem volt ilyen jó barátnőm pedig nem régóta ismerem. Benne megbízok és ahogy látom ő is bennem,aminek nagyon örülök.
De sajnos van valami,amit még nem mondtam el neki....itt az ideje..

-Öhmm...Kim!-szóltam neki,majd kiengedett karjai közül... olyan erősen szorított.☺
-Igen?
-Hát...mondhatok neked valamit?
-Persze Olivia! Nekem mindent elmondhatsz.
-Hát akkor kezdem... 13 éves voltam,mikor haza fele tartottam a suliból. Egyedül voltam mivel akkor nem igazán voltak barátaim. Headset volt a fülemben,dúdolgattam,majd egy nagy kezet éreztem vállamon...
Nagyon féltem...meg sem mertem fordulni. Aztán ott állt előttem egy magas,izmos,borostás arcú férfi.
Soha életemben nem láttam.
Kikaptam a fülhallgatót,erre ő elkapta a kezem és azt mondta hogy ,,Gyere cica játszunk egy kicsit."  Azon nyomban meghűlt bennem a vér, a lábamban alig volt erő. Én egyfolytában csak kiabáltam,hogy ,,Hagyjon békén! Engedjen el! Kérem!"
De semmit sem ért..és ezután elkapta mindkét kezem,egyik kezével lefogta,majd a nadrágomhoz nyúlt.-itt már majdnem sírva meséltem Kimnek,aki karomat simogatta,hogy nyugtasson.
-Aztán azt mondta az a férfi,hogy ,Nyugi kislány nem fog fájni!"
Na ekkor aztán teli torkomból elkezdtem kiabálni, de semmi...senki nem volt abban a szaros utcában!
Ezután lehúzta a nadrágom es fehérneműm,majd a sajátját és...és belém hatolt. Én felkiáltottam,mivel még,tudod szűz voltam és nagyon fájt. Mintha valami szakítana szétfele belülről. Nagyon sírtam és könyörögtem,de ő le sem szarta.
Igen...elvette tőlem, amit minden lány megbecsül...

Miután ezt elmeséltem Kimnek sokáig még sírtam,de Kim megnyugtatott.
Örülök, hogy ő itt van nekem..
Bár Logan is hiányzott...
Ekkor elvettem a telefonom az asztalról,és hívtam is.
*Kicseng*
-Igen?-ez kurvára, de nem Logan hangja....