Láthatatlanok

Valaha normális voltam

Volt olyan idő amikor még egy normális lány normális életét éltem. Azt tettem amit kötelességemnek éreztem , nagyon sokat tanultam 16 éves koromig a jegyeim jóval átlag felett voltak. A szüleim büszkék voltak rám, mindent lehetett az ő jó kislányuknak.

15 évesen ismertem meg életem értelmét. A könyvtárban (akkor még jártam könyvtárba) éppen kivettem egy könyvet amikor éreztem hogy valaki figyel. Az egyik ablak melletti asztalnál ül, könyvek tömkelege sorakozott az asztalon. Akkoriban nagyon imponált ha egy velem egykorú fiú focizás helyett olvas. Egy nagyobb keretes szemüveget viselt , a szeme szürkes zöld színű volt , messziről is láttam úgy kitűnt az arcából. Tudom igy ugy hangzik mintha egy stréber lenne , de ő nem az volt . Különleges volt , az mellett hogy olvasott még edzett is, nem kötődött semmilyen sporthoz egyszerűen csak elment az edző terembe ès edzet. Erre azzal adót magyarázatot hogy ezt akkor csinálhatja amikor ő szeretné. Ha elkötelezné magát egy sport mellett ott időben ott kéne lenni ne az edzéseken meg a meccseken. Utálta ha korlátozzák , szerette ő iarányitani a dolgait. Izmos volt .... nem volt egy testépítő ( ne legyünk telhetetlenek ) de nem volt egy madárcsontozatu fiúcska sem . Pont tökéletes volt . Amikor rájött , hogy észrevettem hogy engem nézz , kis pir jelent meg az arcán , ám a tekintetét nem vette le rólam , tovább figyel . Én is elvörösodtem. De mivel elég bátortalan voltam akkoriban nem igazán mertem oda menni. Inkább leültem egy olyan asztalhoz ahol rá látok az övére. Fél óra telt el , de ő már velem szemben ült . Kicsit sem volt bátortalan , én annál inkább. De miután beszélgettünk egy kicsit .... feloldodtam. Amikor vele voltam eltűnt belőlem minden bátortalanság. Ezután a találkozó után egyre többször jártam könyvtárba , mindig ott találkoztunk. Egyszer gondolom már elege lett abból , hogy csak ott ülünk és randizni hívott . Akkoriban majd kicsattantam az örömtől ( milyen jó is volt ) . Már 3 hónapja voltunk együtt amikor bemutattam a szüleimnek, akik persze nagy szeretettel fogadták kislányuk első nagy szerelmét.

Ő volt Benjamin. Én csak Bennek hívtam. Nagyon szerettem és valamiért volt egy olyan fura érzésem hogy örökre velem lesz. ( talán , igy is történhetett volna.) 1 és fél évig voltunk együtt ,életem legjobb időszaka volt

---------------------------------------------------

Remélem tetszett ez a rész. Én próbálkozom szerintem nagyon jó történet lesz. Puszii ❤️ Anna