1.2 | Draconian - by hepburnettes (HUN fordítás)

01 | lumos

01

l u m o s

Világít a pálca hegye.

EGYIKE VOLT AZOKNAK a koszos, mástól átvett járőrözésnek, amiket sose kellett volna elvállalnia. De Theodore Nott, az a kibaszott köcsög, részegen hoppanált haza azon az éjszakán.

Draco ébren volt - ahogy mindig is; és hallotta Theo hangos és ügyetlen botlatozását, ahogy végig ment a nappalin. Draco visszafojtotta a káromkodásait és átfordult az oldalára. De mielőtt becsukhatta volna a szemeit, három hangos koppanás hallatszott az ajtaján.

Ezúttal, Draco nem zavartatta magát azzal, hogy elfojtsa a káromkodásokat, amik kicsúsztak az ajkain. Felkelt az ágyból, vonásait az örökké bosszús kifejezésre rendezte és átment a szobán, majd egy rántással kinyitotta az ajtót.

"Mi van - " kezdte, majd meglátta Theot, teljesen ájultan a padlón közvetlenül előtte. Egyetlen pillantás kellet eszméletlen barátjára, ahhoz, hogy egyértelmű legyen, túl sokat ivott. Ettől függetlenül, azért lábával oldalba bökte Theot a rend kedvéért. "Theo."

Semmi.

"Kelj fel, te lusta disznó."

Még mindig semmi.

Draco újra káromkodott, mikor rájött, hogy Theo teljesen részeg. Kurva jó. Átlépett az alvó Theo felett, megbizonyosodva arról, hogy véletlenül belerúgott, miközben átment a lakás keleti részébe, ellentétben Theoéval. Gyorsan feloldotta a némító bűbájt az ajtón és élesen kopogott.

"Egyikőtök - irány a Bánya, most. Nott elázott."

Ez után csönd volt az ajtó másik oldalán, majd bizonyos suttogás és neszezés követte. Draco tudta, hogyha jobban fülelne, akkor hallaná, hogy beszélgetnek, de nem volt benne biztos hogy akarja hallani. Legtöbbször megbánta, hogy megpróbálta, mivel a hallott dolgok olyan képeket ültettek a fejébe, amiktől soha nem tudott megszabadulni. Még az Exmemoriam segítségével sem.

Kicsivel később, az ajtó kissé kinyílt és szembe találta magát a zavart Pansy Parkinsonnal, aki nem viselt mást, csak egy fekete hálóköntöst. A lány szemtelenül bámult vissza rá egy pillanatig, majd megrázta a fejét. "Ja, nem hiszem. Mi épp valaminek a közepén vagyunk. Blaise csak most jött vissza a járőrözésből és - "

"Ezért mondtam, hogy egyikőtök."

" - megvagyok kötözve," húzta vigyorra az ajkait, miközben felemelte a kezeit. Draco teljes undorral figyelte őket, amik tényleg össze voltak kötözve bonyolult csomókkal, amiket csak mágiával csinálhattak. "Minden alkalommal mi mentünk, mikor Theo kiütötte magát, és Theo mindig fedezett minket, mikor mi nem tudtuk menni. Én személy szerint úgy gondolom, hogy itt az idő a változásra." A lány szemei csillogtak és Draco már tudta, hogy mi következik, mielőtt még megkérdezte volna.

"Miért nem te mész?

"Nem."

"Akkor menj, szedd össze Theo - "

"A világát nem tudja."

"Ez elég kellemetlen," találkozott a tekintetük. "Mert Blaise és én sem megyünk."

"Nagyszerű. Senki sem megy." Draco sarkon fordult és a szobája felé tartott, mikor Pansy hangja betöltötte a folyosót.

"Szegény, szegény Theo. Cruciot fog kapni, mikor a Sötét Nagyúr rájön. Csak azért, mert a legjobb barátja nem segít rajta. Nem is egyszer. Micsoda szégyen, nem igaz? És arra gondolni, hogy Theo felnézett a legjobb barátjára, oly sok éven át még akkor is, ha rettentő Halálfaló lett belőle és a nyomdokaiba lépne a -"