Bíborfény | ✓

|| 14. Fejezet ||

A fiú

...........................................

Idegesen túrtam a hajamba és még mindig az előttem húzódó fekete ajtót szemléltem, idegeim pattanásig feszültek és ezen Norton sem segített. Sóhajtva hajtottam a fejemet az ajtóra és lám, hirtelenjébe kitárult az. A lendülettől fogva kótyagos lábakkal dőltem be a lakásba. Arcom a kemény padlónak ütődött.

Kurvára részeg voltam.

Norton lenézett rám, majd röhögve bezárta az ajtót, letelepedett a csempére, míg én a pofámat hűtöttem a hűs padlón.

- Meg se kérdezem mi történt – rázta meg a fejét lemondóan, majd valahonnan elővarázsolt egy cigit, az ajkai közé csippentette a szárát. Az öngyújtó sárga lángja megégette a cigaretta végét, ami így vörös csóvákra gyúlva égette fel az összesodort anyagot. A nikotin kesernyés illata az orromba kúszott, az arcomra hamuzott. Röhögve fordultam a hátamra. – Mit tett a csaj?

Abby arca azonnal felrémlett előttem, akárcsak dús ajkai, amik alig néhány órával ezelőtt még az enyémekre simultak. Éreztem a számban édes ízét, ujjaim alatt selymes bőrét. Azt az apró vadságot, amivel visszacsókolt. Akaratlanul nyögtem fel az emlékekre. Norton megdobott egy csikkel, követve bátyám előző tetteit én is meggyújtottam, azonnal letüdőztem a füstöt. Marta a torkomat, de elfeledve az érzéseket, engedtem, hogy a nikotin szétáradjon a testemben és egy furcsa, nyugodt világba szállítson.

- Én basztam el – szívtam még egyet a cigiből. Norton helyeslően bólintott.

- Mindent te cseszel el.

- Kösz.

- Mit kell ezen bonyolítani? Szüleinket is kikészítetted szombaton, azt hittem anya mérgében a falnak hajítja Gerardot.

Elképzeltem, ahogy a törékeny kezű anyám megragadja a fiú gallérját és a falnak hajítja, érdekes látvány lett volna, de eléggé hihetetlen. Bólintva vettem tudomásul, hogy mindenki csak eltűr maga mellett, kénytelen voltam ráébredni az igazságra, egy szörnyű ember voltam. A tudatra összeszorult a gyomrom, kedvem lett volna kihányni a bennem gurgulázó mindent, de egyedül Abby szomorú arca derengett fel előttem. Kizárt, hogy szerelmes lettem volna belé, egyszerűen túlságosan kedveltem őt. Nem félt kimondani a véleményét és ez a talpraesettsége tüzet gyújtott bennem. Újból a karjaimba akartam tudni őt, hogy dereka az enyémhez simuljon, miközben selymes ujjával a tarkómon lévő hajat birizgálja.

Norton sóhajtva elnyomta a csikket és a nappaliba sétált, egy meleg barna kabáttal tért vissza, mivel én már teljesen felöltözve feküdtem a hall padlóján, nem kellett azzal foglalkoznunk, hogy felöltöztessen. Kitárta az ajtót, ahol a hideg, fagyos levegő azonnal beáramlott az eddig meleg házba. Kirázott a hideg, apró pontok keletkeztek az egész testemen.

Szuszogva néztem fel a fivéremre, aki megragadva a kezemet talpra állított.

- Nem mintha zavarna a látogatásod, de szerintem most menj inkább a kollégiumba – rázta meg a fejét, majd kulcsra zárta a házat. – Másrészt viszont, hogy a szarba jutottál ide úgy, hogy a kocsidon egy karcolás se lett?

Röhögve álltam meg a fal mellett és a gyors mozgások következtében kihánytam az eddig bennem burjánzó ételmaradványokat és a rengeteg italt. Nem lettem józanabb. Homályos tekintettel követtem Nortont, aki meg sem próbált segíteni rajtam. Beültem a kocsijába és egy utolsó pillantást vetve a Mustangomra már kanyarodtunk is ki a házból.

Az én kocsimmal ellentétben az övé hangtalanul száguldott az aszfalton, mintha nem is betonon, hanem valami gumin utaztunk volna. Az ülések nem ropogtak a súlyom alatt, az üléstérben nem terjengett az olaj égett szaga, egyedül egy fránya légfrissítő undorító illatát lehetett érezni. Képzelni sem bírtam, hogy ezen mit kedvelnek annyira az emberek. Egy rakat újonnan pucolt vashegy volt. De nem tettem szóvá semmit, fejemet az üvegnek döntöttem és az egy hatalmas pacává olvadó tájat bámultam.