Bíborfény | ✓

|| 15. Fejezet ||

A lány

.................................................

Ceruzámat a számba véve pillantottam Ms. Waynre, aki bőszen rajzolta fel az algebrai kifejezéseket a zöld táblára, a krétapor szagát még innen is éreztem. Unottan figyeltem a mozdulatait, ajkait a fogai közé szorítva írogatta a betűk és számok katyvalagát, értetlenül másoltam le őket, fogalmam sem volta arról, hogy egyáltalán most miről tanulunk és hozzám hasonlóan Daria is értetlenül pásztázta a nő kosztümbe bújtatott testét.

Mikor a nő éppen nem engem fürkészett sötét szemeivel, Daria megbökött a ceruzájával és a padomra pottyantott egy becsomagolt kis üzenetet. Ms. Wayn persze azonnal kiszúrt minket, csípőre tett kézzel fordult meg. Az előttem ülő Chase röhögve temette arcát a kockás füzetbe, míg én próbáltam a zsebembe csempészni az üzenetet, mert volt egy olyan érzésem, hogy nem éppen a tanárra tartozott az, amit üzent.

Daria lehajtotta a fejét és mintha mi sem történt volna, nyugodtan írogatta le az egyenleteket. A nő felvont szemöldökkel sétált elém, gondosan manikűrözött körmét a füzetemre nyomta. Halk koppanásra mindenki felkapta a fejét és felénk lesett.

Helyet foglalt Katy Moss helyén és bájosan rám mosolygott.

- Azt hittem elég büntetés magának a pince és megtanulta a leckét.

Kedves hangja irritálta a fülemet, szemei pajkosan csillámlottak, mintha valami viccet mesélne el. Tekintete ragyogott a jószívűségtől, mikor a nő messze elhagyta a kedves jelzőt. Ajkait egy hegyes mosolyra görbítette.

- Mégis mit tettem már megint? – sóhajtottam fel. Viktor elnevette magát. A nő felvont szemöldökkel meredt a hátsó padba.

- Mr. Dorohov megkérdezhetném mit talál olyan viccesnek?

Viktor végig simított zselével leragasztott tincsein és lazán megvonta a vállát.

- Semmi tanárnő, csupán eltetszett számolni az egyik egyenletet.

A tanárnő gúnyosan vigyorogva fordult meg és egy utolsó gyilkos pillantást vetve a fiúra, majd persze rám, vissza is fordult a táblához, hogy korrigálja a hibáját. Az osztály végül egy oldalnyi házi feladattal ballagott ki az óráról. Viktor mellénk csapódott, fogalmam sem volt, hogy mégis minek köszönhetem a segítségét. Megállt mellettünk, ezért nekünk is le kellett fékeznünk. Daria összefonta maga előtt a karjait, míg én kérdőn meredtem a srácra.

- Végül is mi volt az az üzenet, ami miatt majdnem újabb egy éves pince takarítást húztál magadra?

Daria elnevette magát és szemtelenül a farzsebembe nyúlva kihúzta az összegyűrt papírfecnit.

Jó a segge Ms. Waynnek ;)

Barátnőm gömbölyű betűi gyönyörűen simultak a lapra, a tartalmuk már kevésbé. Értetlenül meredtem a vihogó lányra. Viktor elismerően dünnyögött, majd egy szó nélkül lelépett, még időben szóltam utána. Sötét szemeit rám emelte és elvigyorodott.

- Ó ugyan, semmiség – kacsintott majd végképp elveszett a tömegben.

Barátnőmre néztem és felmutattam előtte a papírdarabot.

- Megkérdezhetem, hogy mégis miért írtad ezt a lapra?

- Tudod, rejtett titkok – indult felfelé a lépcsőn. Nevetve siettem utána.

- Amúgy most, hogy mondod tényleg.

Dariával együtt hangosan elnevettük magunkat és jó messze elkerültük a különös termet. Az élet pörgött tovább, a tanárok nem emlékeztek meg Stacyről, mintha az eset megsem történt volna. Ám amikor óránkon a lány helyére pillantottam a szívem magától szorult össze és bennem minduntalan felrémlett meggyötört testének a látványa. Kirázott a hideg, legszívesebben elbújtam volna, de a nap utolsó órája kecsegtetően lebegett előttem, hisz rajz volt. A második olyan óra, ahol együtt vagyunk Nolannel.