Földre szállt angyal

II. Rész

Noalon zavartan kapta el a tekintetét Enidéről mikor egy kicsi fiúcska csoszogott oda hozzájuk. Apró kezeit összefűzve két nagy fürt szőlőt cipelt  oda hozzájuk. Az egyiket Enidnek a másikat pedig Noalonnak adta. Enid mosolyogva köszönte meg a fiúcskának a figyelmességet és Noalon sem tett másképp bár tudta, hogy nincs szüksége földi ételre mégis elfogadta azt, nem szeretett volna udvariatlan lenni.

Enid a távolba pillantott miközben egy – egy szőlőszemet vett a szájába, Noalon pedig a lányt nézte, ahogy koszos szőke fürtjei kiszabadulnak összefogott hajából és táncot járnak vékony arca körül.

Noalon nem tudta hová tenni a vonzalmat mely Enid iránt lobbant benne. Furcsállta mert úgy tanulta, hogy  az angyalok nem érezhetnek szeretetet az emberek iránt ő mégis úgy érezte, hogy életében talán először szeretni tudna méghozzá pont egy embert. Különlegesnek érezte a lányt, kíváncsi volt mit rejtenek a gondolatai, mi újdonságot tud még mutatni neki amit egyébként nem gondolt volna egy emberről sem.

Mielőtt a földre küldte volna az Úr, hosszú ideig tanulmányozta az embereket a mennyben lévő feljegyzésekből és megkérdezett pár nála sokkal idősebb Angyalt is, hogy mit tudnak az emberekről. Általában negatív véleményt kapott. Sokan azt mondták, hogy primitív lények. Önzőek és csak egymás kárát akarják. Noalon ezért nagy kíváncsisággal indult a földre, úgy vélte ha igazak a hírek akkor felesleges is megmenteni az emberi fajt egy apró pillanatig még az Úr döntését is megkérdőjelezte magában, de aztán rögtön rájött, hogy Istennek bizonyára tervei vannak az emberekkel ezért nem hagyja őket kipusztulni.

Végül Noalon úgy döntött körül járja az embereket, beszél velük és felméri pontosan azt, hogy milyenek is ők.  Ha már Enid elutasította a körbe vezetést Noalon felállt, hogy útnak induljon ám meglepetésére a lány is utána indult. Csendben baktatott mellette, nem beszélt mindaddig míg egy idősebb hölgy mellé nem értek. A nő a kút mellett ült és egy régi törött fülű porcelán bögrébe öntötte a vizet a kút vödréből majd nagyot kortyolt belőle. Arcán  látszott a megkönnyebbülés ahogy a hűsítő folyadék lecsúszott száraz torkán.

– Ő itt Rosemary a közösségünk egyik legidősebb tagja. – Szólalt meg Enid mikor megálltak az idős nő mellett. A hölgy felkapta a fejét és boldog mosollyal, eltartatva nézet Noalonra, szeméből sütött a hála és a tisztelet.

Noalon oda lépett a hölgyhöz, remegő kezét a sajátja közé fogta majd apró markába tette az előbb kapott szőlőfürtöt és üdvözölte a nőt.

– Nagyon örülök, hogy megismerhetem hölgyem. – Mosolygott rá kedvesen Noalon a hölgynek pedig a boldogságból felrévedve megindult a nyelve. Hálálkodott, köszönetek hadával ostromolta az Angyalt és azt is elmondta, hogy minden este ezért a pillanatért imaátkozott. Rebegte miközben elmorzsolt pár könnyet is.

Noalont meghatották az idős hölgy szavai és egyre jobban tudatosult benne, hogy őt bizony félreinformálták a mennyben az emberekről.

Az angyal és a lány egész délután az emberek közt járt. Enid mindenkit bemutatott neki majd mikor végeztek a lány megmutatta, hogy hol is töltik az éjszakákat.

Noalon először csak rengeteg romos épületet látott. Úgy gondolta a háború előtt valamiféle külvárosi lakópark lehetett. A tetők és az ablakok hiányoztak, szinte csak a falak álltak de volt olyan ház is ahol már az is kidőlt rég. Ahogy beljebb és beljebb mentek a romos házak között, elé tárult pár tetővel ellátott ház is. Nem lehetett több harminc lakásnál, de ezek legalább valamivel jobb állapotban voltak. A tetők nagyjából épek voltak az ablakok a helyükön álltakés  ha nem, azokat gondosan bedeszkázták.