Visegrádi 4-es

Legyünk barátok! 2.

- Magyarország! - Szólalt meg a két ország egyszerre, Magyarországot bámulva.

El száját egy halk sóhaj hagyta el amint jobban szemügyre vette a két országot.

Épp arra gondolt, hogy hogyan is fajult odáig a veszekedésük, hogy rángatják egymást, amikor valaki hirtelen hátulról megfogta a vállát.

-Eli-chan, ne felejtsd el, hogy miért is vagyunk most itt- súgta oda neki Szlovákia, majd odafordult a többiek felé. – Gyertek be, kérlek! – mondta félénken Szlovákia.

Az országok és főnökeik bevonultak az ajtón, Lengyelország megállt Magyarország előtt és egy boldog mosollyal mutatta fel az ajándékait. Habár elejtett párat befelé menet, azért Magyarország kedvesen visszamosolygott és gyorsan bezárta maga mögött a nagy fa ajtót.

Amíg a többiek bemeneteltek a társalgóba, addig El félrehúzta Jakub*-ot.

- Tudom, hogy azt mondtam, hogy szeretném őket kibékíteni, de én nem vagyok olyan határozott, mint a főnököm és te sem vagy az. Szóval ezt most még is, hogy hozzuk össze? - Szlovákia riadtan nézte Magyarország dühös arcát, amitől Magyarország csak egyre idegesebb és idegesebb lett. Egyszerűen nem tudta, hogy még is hogyan sikerülhetne kibékíteni két egymással teljesen ellenszenves országot. Még sosem csinált ehhez hasonlót és kezdte azt hinni, hogy az egész ötlet értelmét vesztette.

- M-majd-d kitaláljuk...oké Eli-chan? – Jakub egy félmosoly kíséretében próbálta eltolni magától Magyarországot.

- Ne hívj már így! Nem vagyok valami lány, akit így szólíthatsz – El elengedte Jakub-ot és bement a társalgóba, Szlovákia követte. – Igazából...- kezdte mondani Jakub, de El már nem hallotta.

A szobában Lengyelország és Csehország egymástól messze ültek, a szoba két végében.

Amikor Félix észrevette, hogy Magyarország belépett a szobába, már szaladt is felé tárt karokkal azt ordítozva, hogy: -El! Olyan jó újra látni! – De Lengyelország „lassított felvételes" közeledését Csehország akadályozta meg, aki egy kézzel is könnyedén arrébb lökte az országot, majd Tamara megölelte a helyzetet ledöbbenve figyelő országot. Bár már annyira szorongatta, hogy inkább csüngött rajta, mint ölelte. –Oké, oké elég lesz. Én is örülök, hogy láthatlak titeket. – Csehország leszállt Magyarországról és mikor Magyarország helyet ajánlott nekik a kanapén, ők elfogadták. Persze nem egymás mellé ültek le.

- Azért hívtalak ma ide titeket, mert szeretnék beszélni a szövetségi szerződésekről, amit mind ketten szeretnétek velem kötni. Csehországgal már kötöttünk is egy gazdasági szerződést, amiről lehet, már tudsz is Félix- Magyarország a Lengyelre Tekintett, aki válaszul idegesen bólintott. Csakhogy, én nem tervezek egyikőtök oldalára sem állni, ha harcolni akartok. Szóval szeretném, ha mind a négyen-Magyarország most a szoba másik felébe nézett, Szlovákiára, aki a rászegeződő tekintetektől rögtön elpirult, de végül úgy döntött követi Lengyelország példáját és bólintott egyet válaszként.

- Tessék?!- A két ellenséges ország egyszerre állt fel és nézett kérdőn Magyarországra, majd mérgesen egymásra.

- Én szívesen kötök szerződést Szlovákiával, viszont az ki van zárva, hogy vele –mutatott Lengyelországra- szerződést kössek, senkinek sem kell egy ilyen idióta.

Egymásnak akartak esni, de Magyarország közéjük állt és megállította őket, majd a fülüknél fogva rángatta őket le a földre. Nagy lármát csaptak még ott is, hiába próbálta őket El folyamatosan leállítani. (Eközben Szlovákia, mit sem törődve a helyzettel, teát töltött az egymástól jól távol ülő Cseh és Lengyelország főnökeinek)

Egyszer csak a nagy lárma közepén Lengyelország felállt és dobbantott egyet a lábával, amitől mindenki abbahagyta a kiabálást. Majd Lengyelország elkezdet –tőle szokatlanul- határozottan beszélni.

- Nagyon szeretnék szövetséget kötni veled Magyarország, de van egy csomó problémám a német lovagrenddel és - Itt Tamarára nézett– egy bizonyos országgal. Lengyelország gyors monológja után, egy hirtelen fellendülés miatt, Magyarország felállt és elindult az ajtó felé, majd lehajtott fejjel kinyitotta az ajtót a vendégei számára.

- Most nem tudok erre olyan választ adni, hogy mindenkinek jó legyen, de már dolgozom az ügyön, szóval kérlek, küldjetek követeket Magyarországra. Ígérem, nem bánjátok meg, de addig is kérlek, távozzatok. Még gondolkodnom kell.

Az országok zavarodottan néztek egymásra, de végül felálltak és kisétáltak az ajtón.

Lengyelország adott egy gyors ölelést Magyarországnak, majd zavarában kisétált az ajtón. Csehország is ugyanígy tett, de ő egy gyors puszit is nyomott El szája sarkára és már szinte vörös fejével gyorsan tett egy vallomás: - Ne-e-kem nagyooooon tetszel El és nagyooooon szeretnék veled do-dolgozni meg minden.....na, érted.- Egyenesen egymás szemébe néztek, amitől még Magyarország is elpirult egy kicsit. –Ühüm- mondta a magyar.

- Bármis legyen végül a megoldás, remélem meg tudjuk beszélni és szövetségesek lehetünk! – Tamara látszóan nagyon büszke volt magára, hogy dadogás nélkül el tudott mondani egy mondatot, viszont nem állhatott ott sokáig, mert főnöke már intett is neki, hogy indulnak.

Ahogy Csehország is lóra szállt, így indultak el egyszerre Lengyelországgal – a két ország nem kis felháborodására – s lehető legmesszebb egymástól, de mindketten hazafelé. Magyarország már bátran hívattak a két országot új barátainak, akkor is, ha ők nem tudtak még róla, hogy ők is egymás barátai.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*Szlovákia emberi neve

 wow-wow halad a történet és nagyon Magyarország központú XD na de a lényeg, hogy csak pár részesre tervezem a történetet. Vagyis min 3, Max 4-5 részes lesz. Ha meg még mindig itt vagy, akkor szeretném, ha elmondanád ismételten a véleményedet és, hogy szeretnél-e más milyen történeteket-e tőlem, és ha igen milyet :) Csinálok yaoi-t és yuri-t is szívesen a hetero shippek mellett.