Feel You!

part 01

~napjainkban~

Ahogy kiértem ebből a hányingerkeltő épületből útnak eredtem. Ismeretlen utakon jártam de minél messzebb akartam lenni ettől a helytől. Előkaptak a cigim majd rágyújtottam. Lassan 3 hete költöztünk ide
Newville-be. Anyámék elválltak és ide kellett költöznünk. Anya szerint annyira megviselt ez,hogy pszichológushoz küldött. Pedig a legkevésbe sem izgat, úgysem szerettem apám. Alig foglalkozott velem, nem adott rá okot,hogy szeressem.
Így hát heti kétszer ott kell gubbasztanom akaratom ellenére.Idegesen trappoltam  a "helyemre" amit még pár napja fedeztem fel. Egy kis eldugott hely,  ahonnan szinte belátom az egész városkát. Leültem az egyik nagyobb sziklára és mély levegőket vettem. Komolyan, ettől leszek én idegbeteg. A nő egy 30-as éveiben járó hárpia aki bele akar mászni az életembe, és megmondani mit csináljak na meg gyógyszereket akar rámerőszakolni. Nem vagyok én beteg,hogy gyógyszert szedjek!
Nem tudom mennyi időt tölthettem ott de anyámtól 16 nemfogadott hívásom volt így felpattantam a szikláról és haza indultam.

❌❌❌❌

Felkaptam a táskám és kiléptem a hűvös időbe majd elindultam  az iskolának becézett börtönbe. Bő 10 perces késéssel felbattyogtam a termünkbe majd benyitottam. A tanár bosszúsan konstatálta,hogy pont leszarom a véleményét arról,hogy kések. Levágtam magam a hátsó, ablak melletti padba és egy erős művigyort erőltettem magamra. Mrs.brown puffogott egy sort majd folytatta az órát.
Szünetben Violet ( az egyetlen személy akit képes vagyok elviselni) mellém ült és széles mosolyával pásztázott.

-Nem volt semmi különös-találtam ki a gondolatát.

-Ugye nem ütötted le?-nevetett fel.

-Hozzá sem nyúlnék ahhoz a hárpiához-borzongtam meg a pszichiáteremre gondolva.

-Addig jó-nevetett.-délután átjössz?

-Persze-haraptam bele a szendvicsembe.

Mosolyogva bólintott majd visszaült a helyére.

❌ ❌ ❌ ❌

Miután az utolsó kínszenvedéssel teli órának is vége lett Violet társaságában kiléptünk a kapukon. Ekkor valaki tekintetét érztem magam. Az iskolától nem messze lévő fánál állt valaki. Szüntelenül engem nézett és én is őt. Valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el. Hirtelen legyengültem és ha Violet nem kap el menten elájulok. Megragadta a kezem.

-Jólvagy?-hallottam a hangját, de a fülemben dobogó vértől alig hallottam. Mi történik? Lassan elkezdett a kocsija felé húzni majd beültetett.

-Minden oké?-kérdezi újra Violet.

-P-persze-dadogtam még mindig a sokktól.Mi a jóisten történt az előbb?

Lassan oda értünk Violetékhez majd felmentünk a szobájába.

-Láttad azt a fiút?-teszem fel végül a kérdést.

-Melyiket?-néz rám csodálkozva.

-A túloldalon-támaszkodok a térdemre a fotelban.

-Nem, nem néztem arra-rázza a fejét.

-mindegy is-legyintek.

Ki kell derítenem ki ő!