Egy szót se!

3.

Miután Sam elment, kissé leült a hangulat. Azon morfondíroztam, Samet miért érdekelte ennyire Holly. Biztos voltam benne, hogy van köztük valami, még annak ellenére is, hogy Lucy és Sam együtt éltek, és Holly láthatóan gyűlölte a srácot.

A lányokkal már nagyon vártuk, hogy ez a két gerle eljegyezze egymást, hiszen olyan gyönyörű párt alkottak. Nem fért bele a képbe Holly kavarása, mégis azt feltételeztem, hogy valami nem stimmel.

- Játszunk felelsz, vagy merszet? – vetettem fel.

Muszáj volt megtudnom, igaz-e amit gondolok.

- Ashley, hagyj már a hülye játékaiddal – intett le megint Holly, hangsúlyozva a hülye szót.

- Nem. Ez jó ötlet Ash, játsszunk! – kelt a védelmemre Sarah.

Jó érzés volt, hogy ki mert állni Holly ellen, ráadásul miattam.

- Rendben, én kezdem – mondta Elizabeth – Jenna, felelsz, vagy mersz?

- Felelek – válaszolta félénk mosollyal.

- Oké. Mióta tetszik neked Benjamin?

- Hé! – háborodott fel Jenna.

- Válaszolj, ez a szabály – mosolygott biztatóan Liz.

- Hát, úgy egy éve.

Mosolyogva néztünk Jennára. Benjamin, vagyis Ben, szőke hajú, magas fiú volt az évfolyamunkról. (Mennyi szőke ember az életem egyes pillanataiban! Fel nem fogom!) Jennának már régóta tetszett, de csak bizonyos idő eltelte után merte bevallani magának, végül nekünk, hogy mit is érez valójában a srác iránt. Benjaminnal csak egy probléma volt. Egyszerűen nem akarta észrevenni Jennát. Mindig köszönt neki a suliban, de egy heló nem elég a komoly kapcsolat kiépítéséhez. Köztudott tény volt, hogy Holly és Ben egyszer régebben kavartak. Bár, ha jobban belegondolok, Holly kivel nem szűrte össze a levet?

- Szóval, Ashley, felelsz, vagy mersz? – fordult felém Jenna.

- Merek.

- Jól van. Akkor menj át a házba, és kérj Mr. Clarke-tól egy baseball ütőt.

- Mi van? – röhögtünk fel teljesen egyszerre.

- Csak csináld!

Így hát át kellett mennem a házba egy baseball ütőért. Sarah apukája csak kicsit nézett rám furán, de végül fölkelt az íróasztalától és hozott nekem egyet Sam régi cuccai közül. Szépen megköszöntem és elindultam vissza a kisházba. Épp, hogy átléptem volna az udvarra vezető üveges tolóajtó küszöbét, Sarah anyukája, Mrs. Clarke megállított.

- Ashley?

- Tessék Mrs. Clarke?

- Mi jót csináltok odaát?

- Játszunk, beszélgetünk, meg ilyesmi.

- Sam említett egy csúnya sebet Holly homlokán... – kezdte, de a szavába vágtam.

- Igen, mikor megérkezett még vérzett, de azt mondta jól van, szóval nem nagyon foglalkoztunk vele azóta – hadartam.

- Ashley? Samet már átküldtem, de azt mondta, semmi baj. Holly miatt viszont meglehetősen aggódom – mosolyodott el halványan - Bizonyára jobb lenne, ha most én is átmennék.