-Hol voltál előző este?-az arcán rémület latszott.
-Anya hagyjál már.- válaszoltam flegmán vissza.
-Linda.... Ugye tudod hogy bármit elmondhatsz, ugye tudod, hogy nagyon szeretlek..- szemei könnybe lábadtak.
-Anya elég. Most már menj ki.- förmedtem rá mérgesen.
Anya zokogva szaladt ki a szobámból. Nagyon rosszul éreztem magam, hogy így beszéltem anyával. De mégsem mondhatom el neki mi is történt tegnap. Nem akarnám, hogy miattam szégyenkezzen anya.
************************************
Úgy tűnik lenyugodott a legkör. De mégsem.. Anya berontott a szobámba majd közölte, hogy tud mindent és nem úszom meg csak úgy. Szemeimet elárasztotta a könny, nagyon megijedtem. Anya közelített felém. Felém hajolt majd így szólt:
-Linda tudok mindent, hiába tagadnál bármit is.-ordította mérges fejjel.
-De hát anya mégis miről beszélsz?-kérdeztem mintha fogalmam se lenne miről beszél.
-Tudom mi történt az este. David anyukája felhívott és elmondott mindent. Nem számítittál gondolom arra, higy jóba vagyok a szüleivel.-szenvedés látszott az arcán, amit én okozok neki.
-Anya kérlek neharagudj. De már szenvedésembe nem tudok mit kezdeni magammal. Nekem nagyon hiányzik Linda, nélküle képtelen vagyok élni.
-Tudom Emma, tudom.-sugta halkan fülembe miközbe szorosan magához szorított.
*************************************
Majd kiment a szobámból és bezárkózott a fürdőbe. Gyanús volt ez nekem mert előtte sose csinált ilyet. Eltelt két óra, és anya még mindíg bent van. Nem bírtam ki hogy ne csináljak semmit. Majd átrohantam a szomszéd bácsihoz segítséget kérni. Gondolkozás nélkül jött és segített. Betörte a fürdőszoba ajtót... De amit ott láttam nem számítottam rá. Ott hevert a földön holtan... Senkinem nem kívánom ezt az érzést. Majd azonban rögtön kihívtuk Georg bácsival a mentőket. Még a mentők úton voltak találtam anya mellett egy levelet, amiben ez állt:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Istenem... Anya megölte magát miattam, hogy jó legyen nekem.-ordítottam fel sírva.
A mentők fél órával később megis érkeztek. És már a helyszínen megállapították, hogy nem lehet rakta segíteni, túl sok gyógyszert vett be és leállt a szive. Rettenetesen éreztem magam. Tudtam, hogy az én hibám az egész. Anyát elvitték a ravatalozóba. Miután mindenki elment, hirtelen kopogtattak az ajtón. A gyermekhatóság volt. Közölték, hogy felhívták apukámat és holnap ide utaznak nővéremmel viszont addig egyedül maradok itthon. Rettenetes nagy öröm töltött el, hogy láthatom végre Emmat, azonban nem akartam, hogy ilyen okból kiindulva tudjunk találkozni. Miután elmentek a gyermekvédelmisek lefürödtem, majd egyből ágyba is vetettem magam. Azonban aludni nem bírtam csak nézegettem az anyával való közös képünket és sírtam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
De szép is volt még akkor minden. Együtt volt az egész család, boldogak voltunk. És semmi fájdalom nem volt. Nagyon-nagyon sírtam és már sírásomba aludtam el. Azonban 10 percenként felriadtam minden zajra, s még rémálmok is gyötörtek. Folyamatosan járt az agyam mindenen. De aztan végre eltudtam aludni.
